27. - Azt hittem barátnők is lehetünk..

Köszönöööm szépen a 7 komit!:)  Már van 4 rendszeres olvasóm, de szeretném, ha több lenne! Olvastam az előző részhez tartozó komikban, hogy sokan sírtatok rajta...
Na ezen a részen nem fogtok!  Sőt! Szerintem egy kicsit, de csak egy kicsit  perverzre sikerült, de néha kell egy ilyen rész is.:D
A másik blogomnál  is említettem, hogy komiban írjatok ötleteket, amiket szívesen olvasnátok a blogban.  Ha tetszik az ötlet, akkor belerakom az egészet, vagy 1-2 ötletet összerakok és 
úgy kerül bele.  Ide is írjatok ötleteke, mert nem nagyon jön az ihlet...:/ 
És még egyszer megemlítem: szeretném, ha több rendszeres olvasóm lenne!!
Na azért remélem, hogy tetszeni fog a rész!:)
Komizzatok és iratkozzatok fel!!:)<33


JUSTIN SZEMSZÖGE, MÁSNAP DÉLUTÁN:    


A tegnapi eset óta Allynek hálaégnek semmi baja nem volt.  A mai napra még bent tartották  megfigyelésre. Én egész nap/éjszaka itt voltam vele. Igaz sokat nem aludtam, de nem érdekel.  Azóta, mintha teljesen kicserélték  volna.  Olyan vidám. Állandóan mosolyog és nevet.  Én nem vagyok ilyen vidám. Félek attól, hogy mi lesz, ha egyszer megint megtörténik. Tudom, hogy a drog és az altató miatt volt, de akkor is... Féltem őt.  

- Mehetünk? - kérdezte miközben becipzározta táskáját. Anyuék hoztak neki tegnap ruhákat. 
- Mehetünk. - álltam fel és magamhoz húztam. - Szeretlek! - döntöttem homlokom homlokához.
- Szeretlek! - csókolt meg. 
- Nagyon féltem, hogy többet nem érezhetem ezt az érzést. - váltam el tőle.
- Ne gondolj a tegnapra! Ami megtörtént, az megtörtént.   A lényeg, hogy már  minden rendben. Felejtsük el és menjünk haza. 
- Haza? - húztam fel szemöldökömet.
-  Vissza a szállodába. Anyuék már....
- Visszamentek Londonba.
- Pedig akartam ma még velük beszélni. Nem sokra emlékszem a tegnapi beszélgetésre. Miért mentek el ilyen gyorsan?  -
- Mert kettesben akartak hagyni minket. Otthon túl sokan vagyunk. - mosolyogtam.  Visszamosolygott és elindult kifelé.  Én is elindultam.  Épp mentem volna ki az ajtón, de Ally megállt. Teljesen lefagyott. Nem értettem, mi az, így közelebb mentem.  Allyvel szemben...Selena állt.  Óvatosan arrébb löktem Allyt, megfogtam kezét és elé  mentem.  

- Mit keresel itt? Minek jöttél vissza? - kérdeztem tőle. 
- El sem mentem. - hajtotta le fejét. - Én csak...csak megakarom ezt az egészet magyarázni. Nagyon sajnálom! El  sem tudjátok képzelni mennyire. Ally figyelj!  - lépett közelebb, de Ally is hátrálni kezdett.   Megtudnám érteni, ha ezek után "félne" Selenától.  Ez a lány nem normális!  Persze őt is nagyon szerettem valamikor, és vele is voltak gyönyörű  pillanataim, de az már a múlt.  Szakított velem.  Ha tudná mennyit szenvedtem miatta.....aztán jött Ally és felforgatta az egész életemet. Úgy érzem ennél boldogabb még sosem voltam. -  Nem tudom mi ütött belém.    Láttam, hogy milyen jól elvagytok Justinnal és szinte majdnem minden újságban csak rólatok olvastam.  Tudom én szakítottam Justinnal, de azt hiszem féltékeny voltam. Nagyon is. 
- És képes lettél volna megölni? Csak azért, mert féltékeny voltál? - lépett előrébb az eddig mögöttem álló lány.  
- Én nem akartalak megölni! Nem tudtam, hogy ez lesz a vége!  - nézett fel Selena.
- Akkor mi volt vele a célod? Várj! Tudod mit? Nem érdekel!  - indult a kijárat felé.  Selena kétségbeesett arccal nézett rám. Megráztam a fejem  és Ally után indultam. 

Azt hittem, hogy már rég a kocsinál várakozik, hogy minél előbb elmehessen innen, de nem. Lent álldogált a recepció előtt. Kérdően néztem rá, mire ő az ajtó felé mutatott. Kint rajongók és paparazzik hada várakozott.  Ohh édes istenem most segíts!
Megragadtam kezét is az ajtó felé mentünk. Láttam rajta, hogy egy kicsit be van rezelve. Biztatásképp megszoritottam kezét és kimentünk. Fhuuu basszus ez a sok ember! Ne essen tévedés, én nagyon szeretem, sőt imádom a rajongóimat, de most nem lenne a legjobb ötlet leállni, beszélgetni, fényképet csinálni és aláírást osztogatni....

ALLY SZEMSZÖGE:     


Miután nagy nehezen áttörtük magunkat a hatalmas nagy tömegen  visszajöttünk a szállodába. Ami a kórházba történt...nagyot csalódtam Selenában. Én nem hittem róla, hogy ilyesmikre is képes. Igaz volt már köztünk egy kisebb veszekedés még régebben, de az ehhez képes semmi.  Én még barátnőmként is eltudtam volna képzelni. De most...már nagyon nehezen. 

- Nem megyünk le a partra? - kiabált a konyhából Jus.
-  Ne ordíts itt vagyok! - ültem le az asztalhoz. - És dee lemegyünk. Mit csinálsz?
- Szendvicset. Vagyis...próbálok.
- Mutasd. - álltam mellé. - Nem is lett olyan rossz! Jay nem tud ilyet jót csinálni.
- Igen tényleg jó lett.  Sőt! Tökéletes!
- Naaa azért ne legyél elszállva magadtól szupersztár! - böktem oldalba. 
- Én soha! - kacsintott.   Gyorsan megettük a szendvicset és összeszedtük a cuccokat.  Sok minden nem kellett, mivel  a part a szállodával szemben volt.  

- Gyere már be! - kiabált Justin a vízből.
- De túl hideg! - nyavalyogtam.  És tényleg hideg volt.  
- Ha nem jössz be, én megyek ki érted és az már nem lesz olyan kellemes! - jött egy kicsivel kijjebb. Szépen lassan elindultam befelé. 
- Ááááá ez nagyon hideg!!  -  mondtam, amikor már derékig a vízben voltam. 
- Gyere ide! - húzott Justin az ölébe. Felszisszentem, amikor szinte teljesen benne voltam a hideg  vízben.  Lábaimat dereka köré fontam és úgy áztattuk magunkat.
- Nagyon nagyon hideg. - öleltem meg.
- Ha így maradunk, akkor már nem lesz az.
- Akkor így maradunk egész nap. - bújtam nyakába.

 Justin keze egy kicsit elkalandozott, de nem a fenekemre, hanem "oda".  Mire készülhet?
- Justin mit csinálsz? - nyúltam keze után. 
- Téged akarlak!  Itt és most! - suttogta fülembe.
- Itt? - néztem szemébe. 
- Igen itt.  
-  Jól átgondoltad te ezt?
- Miért? Ha beljebb megyünk, senki sem lát. Meg eleve, ebben a vízben senki sem lát semmit. 
- Te nem vagy normális! - toltam beljebb és megcsókoltam. Szokás szerint visszacsókolt. Tényleg ijesztő....ha ő lett volna az én helyemben tegnap....mit csináltam volna? Én biztos nem bírnék ilyen erős maradni.  És ha nem érhetnék hozzá többet...ebbe belegondolni is rossz.
Hirtelen  bugyimat arrább tolta és magamban éreztem.   Lassan, de tényleg nagyon lassan  és észrevehetetlenül mozogni kezdett. Hogy elfojtsam nyögéseimet nyakába haraptam. Kicsit fura lenne, ha a strand közepén elkezdenék sikítozni...  Justin egyre jobban szorított magához.    Még sosem szexeltem a tengerben, de egyszer mindent ki kell próbálni. És  mit ne mondjak?! Justinnak van érzéke az ilyenekhez!

- Mi lenn, ha odafent folytatnánk?  - suttogta.
- Benne vagyok. - szálltam le róla és megigazítottam alsómat.
Nem felmentünk, hanem konkrétan felrohantunk a lakosztályunkba.  Mondjuk, még jó, hogy nem  hangyalépésben mentünk.  Végül is ilyenkor amikor be vagyunk indulva, mit vár tőlünk az ember. 
Justin becsapta az ajtót és a kanapéra lökött.  Fölém mászott  és megcsókolt.  Hogy is bírnám ki nélküle? Egyszerű. Sehogyan!   
Két úját éreztem meg magamba, mire egy

nagyobb nyögés hagyta el számat.
- Csssssssssss! - hallgattatott el, majd lassan pumpálni kezdett.  Kb. fél  perce csinálta, de én már úgy éreztem, hogy nem kel sok.
- Jus...Just..Justin...! - lihegtem. 
- Hosszú éjszakánk lesz! - szakította félbe csókunkat. 
Folytatta volna tovább, amikor valaki csengetett. Justin nem mozdult. 
- Nem kéne kinyitni? - toltam el magamtól.
- Jobb dolgom is van! - közeledett megint.
- De mi van, ha valami fontos? 
- Ezért büntetést fogsz kapni! - mászott le rólam. Megigazítottam fürdőruhámat és felültem.   

26. A gépek sem tudnak mindent...

11 megjegyzés..OMB! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! 
Köszönöm szépen a 2 díjat is! Amint lesz időm kirakom azokat is.:)
Ez a rész egy kicsit szomorúbb lett, de remélem tetszeni fog! 
Akinek nagyon érzékeny a lelke, annak zsepiket elő!;)<33

 
JUSTIN SZEMSZÖGE:

Mi történt vele? 
Már vagy 10 perce ébresztgetem de semmi. Félek.
Elővettem a telefonomat és azonnal hívtam Scootert. 

- Mizujs kölyök? - szólt bele vidáman.
- Nagyon nagy gáz van! Ally...nem..nem akar felkelni.
-  Ezt hogyan érted?
- Már vagy 10 perce ébresztgetem de semmi. Olyan mintha nem is hallana.  A levegőt sem vesti rendesen. 
- 5 perc és ott vagyok. - tette le. 
 Kipattantam az ágyból és azonnal felöltöztem. 
Még gyorsan felhívtam anyuékat is, hogy tudják mi van. Ők is elindultak és amilyen gyorsan csak tudnak idejönnek.  Próbálgattam kelteni Allyt de semmi. Leültem mellé és kezét szorongattam. Vajon mi lehet vele?  Ilyet még sosem csinált. Remélem nem csak megakar szívatni. Édes istenem mond, hogy semmi baja és minden rendben lesz! Könyörgöm!  Végre megtaláltam azt, akiben teljes mértékben megbízhatok és tudom, hogy szeret és én is szeretem...nem akarom elveszíteni.    Nélküle az életem...el sem tudom képzelni. 
Ekkor Scooter rontott be a szobába. 

-  Tegyük be a kocsiba! - fogta meg Allyt a másik oldalról.
- Hova visszük? - néztem rá hülyén. Kajak nem értettem.
- Kórházba... - forgatta meg szemeit.  Megmondtam Scooternek, hogy inkább majd én viszem, ő inkább nyitogassa az ajtókat meg ilyenek. 
Lerohantunk a kocsihoz és irány a kórház padlógázzal. Allyt befektettük hátulra, én pedig itt maradtam vele. Fejét ölembe raktam és így bámultam. 
Remélem, hogy semmi baja és minden rendben lesz. Igen. Minden rendben lesz és éljük tovább az életünket boldogan. Együtt. Mert tudom, hogy felfog ébredni. 


Gyorsan ide is értünk. Hálaégnek azonnal  találtunk egy orvost és most elvitték megvizsgálni. 
Kint ülök a és várom, hogy valaki elmondja mi is a baj. Nagyon félek. Félek, hogy elveszítem. Félek, hogy már sosem szoríthatom magamhoz, hogy már sosem csókolhatom már meg, hogy már sosem láthatom gyönyörű mosolyát, gyönyörű barna szemeit. Egy könnycsepp futott végig arcomon.  
Még sosem sírtam egy lány miatt sem. Még Selena miatt sem. Igaz megviselt a szakítás, de akkor sem sírtam.  
Nem kéne ilyenekre gondolnom, de mi van ha elveszítem őt?  Mit fogok csinálni nélküle? Nem tudom elképzeli az életem az ő bolondsága nélkül. Olyan hiperaktív és néha annyira hülye is tud lenni. (persze nem rossz értelemben)  

- Mr.Bieber! - szólított meg egy pasi. Na végre! Ő vizsgálta meg Allyt.
-  Mi a baja? Rendbe jön? Bemehetek hozzá? - bombáztam meg kérdésekkel.
- Allyson szedett fogamzásgátlót?
- Igen szedett.
- Milyen fajtát? Ha megtudja mondani. 
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem.
- Bizonyára fogyasztottak alkoholt valamikor, ugye?
- Tegnap este lementünk koktélozni.
- Nos, Allyson szervezetében találtunk, alkoholt, altatót és drogot is.    Ezek a dolgok a fogamzásgátlóval együtt  nincsenek egymásra valami jó hatással. Nem tudni, mikor ébred fel, hogy romlik, vagy javul-e az állapota.  Még semmit sem tudunk biztosra. Bemehet hozzá. 
Tudom most nem ezen kéne annyira kiakadnom, de mi az hogy nem tudják, hogy javul-e vagy romlik az állapota?!  Basszák meg ez egy kórház! És hogyan került a szervezetébe  altató és drog?
Lassan elindultam és bementem Allyhez . Mindenhol csövek.  Infúzió a kezében és...és..lélegeztető? Miért kell az neki?  Úristen!

- Gyerünk Bieber! Erősnek kell maradnod! Nem lesz semmi baj! - nyugtattam magam. Leültem az ágy melletti kisszékre és megfogtam a kezét.   
Még így is olyan gyönyörű. Egy  valamit még mindig nem értek. Az altató és a drog. Miért vett be altatót és miért drogozott? Egyáltalán mikor?  Tegnap szinte egész nap velem volt, amikor pedig nem akkor, a repülőn vagy a taxiban ült.  Nem értem...

- Hé! - nyitott be Scoo. - Jól vagy? - ült le az egyik fotelbe.
- Úgy nézek ki? - fordultam felé kisírt szemeimmel.
-  Ne aggódj! Minden rendben lesz! Nemsokára felébred és...... - ekkor elakadt a szava egy sípoló hang miatt.  A gép felé fordítottam a fejem és zokogni kezdtem.  
- Ne ne ne ne nee! - felálltam és rohanni kezdtem. -  Valaki! Doktor úr! - rohantam oda hozzá és húzni kezdtem a szoba felé. 
- Emberek! - kiabált ki az ajtón - Újraélesztés! - és vagy 5 ember jött be a szobába. 
- Justin mi történt? - rohant be Talia és a többiek. - Úristen! - kapta szája elé kezét és Abby nyakába borult. Anya odajött hozzám és átölelt.
- 1,2,3 most! - kiabált az orvos. - Megint! 1,2,3 most! - és ezt vagy 5-ször megismételték.  Sikertelenül....  Ennyi...Meghalt..
- Sajnálom! -  tette vállamra kezét az orvos és kisétált. Odamentem Allyhez. Leültem mellé és magamhoz szorítottam kezét.
- Kimennétek egy kicsit? - néztem a többiek felé, akik megértően bólogattak. Megvártam amíg kiürül a szoba és szerelmem élettelen teste felé fordultam. 
- Miért kellett elmenned? Miért? Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy örökké velem leszel? Miért kellett hazudnod? Olyan boldogok voltunk. Miért kellett ezt csinálnod? Miért drogoztál?  Mire volt ez jó?   Amikor elsőre megláttalak, már akkor éreztem, hogy szeretlek.  
Nem hiszem el, hogy itt hagytál. És még mindig nem értem a drogos dolgot. Ha pedig nem te tetted, akkor ki? Kérlek küldj egy jelet vagy valamit! - és ekkor megcsörrent a telefonom. A képernyőn Selena neve villogott. Talán ez lehet a jel? 

- Justin! - nyitott be a szobába Scooter. - Tudom ki tette. Utánajártam és kiderült minden. Tegnap amikor elmentetek koktélozni...Selena is ott volt és...ő vitte ki az italotokat, de előtte belekevert valami drogot, meg altató vagy mit.  
Testem teljesen megfeszült az előbbiek hallatán.  Felálltam és telefonomat erőből földhöz basztam.  Elindultam kifelé. Szinte  már futottam, amikor az a valaki jött velem szembe.   Legszívesebben most kitéptem volna az összes haját, de lányokat nem bántok. 

- Justin én nem akartam! - mentegetőzött.
-  Meghalt! Megölted! Azt hittem eltudod fogadni, hogy mi ketten együtt vagyunk és te már csak barátként tartozol az életembe!  Soha többet nem akarlak látni! Soha!
 - Justin! Justin gyere! - rohant oda hozzám Jay. Futottam utána egyenesen be a kórterembe.  
Bent mindenki meg  könnyebbült arcát láttam. Taliáék Ally mellett álltak/ültek . Nem értettem mi van. 
- Justin! Hol van Justin? - hallottam egy ismerős, fáradt, meggyötört hangot. Ez lehetetlen! Felébredt? De hát az előbb még.....
- Itt van kicsim, itt van ő is! - válaszolt apukája sírós hangon. - Justin  gyere ide! - intett kezével felém. Lassan odasétáltam és akkor azt  hittem elájulok. Ébren volt. Élt. Nem halt meg! 
- Kimennétek egy kicsit? - kérdezte a többiektől.
- Persze kicsim! - adott puszit Talia  homlokára, majd mindenki kisétált. Odamentem és leültem mellé. Megfogtam kezét.
- Szia! - mosolygott rám.
- Szia! Hogy vagy? - mosolyogtam vissza.
- Egész jól. Te sírtál? 
- Igen. Azt hittem, hogy....hogy..meghaltál. - futott végig egy könnycsepp arcomon. - Semmi jelet nem adtál, hogy élsz, és ez a gép sem pittyegett tovább. - mutattam a gép felé, aminek a nevét sem tudom.
 - A gépek sem tudnak mindent. - mosolygott.

Hát remélem tetszett és volt nálatok elég zsepi, mert szerintem eléggé szomorú lett. Nem tudom. Én átolvastam és már bőgtem is rajta, pedig tudtam mi fog következni.
Na de ezt ne úgy vegyétek, hogy én most isteníteni akarom a blogot! 
Azért remélem annyira tetszett, hogy megdobjatok pár komival;)<33 

25. Mi történt vele?

Sziasztok! Hát nem tudom van e értelme folytatni a blogot.  Régen jobban ment. Talán velem van a baj és azzal, hogy nem túl izgalmasak a részek?  Vagy talán valami más? 5223 megtekintés van és a kommentárok száma 5.  Nem azért mondom, de ha ennyien olvassátok ezt a blogot, akkor nem igaz, hogy nem lehet több 5 kominál...
Lehet majd nemsokára befejezem, vagy szüneteltetem egy időre a blogot. Nem tudom még. Addig is megpróbáltam valami izgalmasabb részt írni. Hogy mennyire sikerült, azt nektek kell eldöntenetek. Jó olvasást!:)


Itt fekszek a földön egy szép fehér szobában. És mindenem vérzik. Vér folyik a szemeimből, az orromból összevérezve a hófehér szőnyeget.  De mi történt? Hol vagyok? Ki tette ezt velem?
Kinyitódik az ajtó és egy kapucnis alak lép be rajta. Odajön és leguggol hozzám. Elővesz egy fegyvert és a halántékomhoz   tartja. Menekültem volna, de nem volt erőm.  Semmihez sem volt erőm...
- Ha megetted volna azt amit mondtam, most vele lehetnél.  Makacs voltál, így ez lett a vége. Legközelebb majd hallgatsz rám.  Na de várjunk! Nem lesz legközelebb! - és ez volt az utolsó mondata. Amire még emlékszem az az, hogy egy hatalmas puffanás, a  szemem kipattan  és  vége mindennek.......


Lassan kinyitottam a szemem. Most már az én szobámban vagyok teljesen egyedül. Szóval csak egy álom volt. De mégis ki ölt meg benne? Ki akarna nekem rosszat?  Várjunk! Hol van Justin? Gondolom már felkelt. Kikeltem az ágyból. Irány a fürdő. Fog mosás, fésülködés, és felöltözés.  Ez fura...a szekrényeben kevesebb a ruha. Tuti anyuék keze van benne! Felkaptam valami elviselhetőt ami megmaradt és lementem. 

- Sziasztoook! - ültem le. 
- Na na na na naaaa! Nem leülni! Kimenni a kocsihoz, beülni és menni! - taszigált ki Abby.
- De mi? Mi van? Hova megyek? És hol van Justin? 
- Majd megtudod! De siess! Jó utat szia! - okéé...ez baromi fura volt. Milyen utat? Mi folyik itt? 
- Ally! Gyere szállj már be! - kiabálta ki apa a kocsiból. Beültem a kocsiba apa mellé.

Meg sem állt egészen a reptérig(?).
- Apa mi folyik itt? - vontam kérdőre.
- Sajnálom kicsim de nincs időm magyarázkodni. Szállj ki, menj be és onnantól bízd magad az emberekre. 
- Milyen emberekre? - szálltam ki a kocsiból. 
- Segíteni fognak ne aggódj! - hát jó. Kivettem a bőröndömet és elindultam befelé. 

Rögtön odarohant hozzám egy nő. Feltaszigáltak  egy gépre. Hogy hova ment? Na ez egy jó kérdés, mert még én sem tudom.  Ültem a gépen és vártam a többi utast.   Gondoltam még gyorsan felhívom Justint, hátha tud valamit és akkor már megkérdezem,  azt is hogy hol a picsában van!?   3x hívtam de semmi. Negyedszerre már ki sem csörgött. Kikapcsolta. Hurrá!!  Ennyire vagyok neki fontos.....

Leszálltunk.  Az összes eligazító emberkétől megkérdeztem, hogy mi folyik itt, de senki sem hajlandó válaszolni.  A repülőtéren ki volt írva hogy:  Benvenuti in Italia! / Üdvözlünk Olaszországban!  Olaszország?? Mindig is elakartam  jönni ide, de nem úgy, hogy azt sem tudom kivel leszek és  mi ez az egész.  

Beültettek egy taxiba és valami csodaszép szállodába vittek. Felvezettek a lakosztályomba (?) . Lehívtak az előcsarnokba és azt mondták, hogy menjek le a partra. Megijedtem, hogy talán eltévedek, de a part a szállodával szemben volt. Olyan gyönyörű itt minden. De mit is mondtak, mit  kövessek a parton? Jah megvan! Valami nyilakat vagy miket. Most őszintén, ennek mi értelme van?  És hol vannak itt nyilak? Ekkor a távolban megpillantottam valami nyíl félét.   

 

Odamentem és elnéztem abba az irányba. Még több nyíl. Elindultam  arra, amerre mutattak . 3 perce már tuti gyalogoltam. Aztán már nem egy nyíl volt ott, hanem ez. 

Elmosolyodtam. Itt már éreztem, hogy ennek az egésznek köze van Justinhoz.  Felnéztem és a távolban megpillantottam őt, ahogyan felém vigyorog. Elkezdtem felé rohanni. Futottam ahogyan csak tudtam. Odaértem és a nyakába ugrottam.  Ő felkapott és megpörgetett.  Elváltunk és egy szó nélkül megcsókoltuk egymást. Wááá egész nap nem láttam, nem öleltem és nem csókoltam meg. Ez az érzés már nagyon hiányzott. 

- Hogy tetszik Olaszország? - váltunk el egymástól.

- Csodálatos. - néztem körbe. - Ezt........te csináltad ezt az egészet? - néztem vissza rá.

- Igen. 

- És miért pont Olaszország?

- Mert tudtam, hogy ide mindig is elakartál jutni.

- Köszönöm! - bújtam mellkasába. - Annyi mindent tettél már értem és félek nem tudom viszonozni. - hajtottam le fejem.

- Hé! - emelte fel fejem mutatóujjával. - Nekem az is elég, hogy velem vagy. - csókolt meg.

- Ha megakarsz ölni......elég jó úton haladsz! - nevettem, mire ő is elkezdett nevetni. 

- Gyere. - húzott maga után.

- Hova? 

- Van a közelben egy hely ahol finom a koktél.

- Oké.

Még sétáltunk a parton egy csomót, aztán visszamentünk a szállodába. Kicsit kifárasztott ez a nap. Egész nap csak rohantam egyik helyről a másikra. Vagyis egyik országból a másikba, és közben azt sem tudtam, hova megyek.  A lényeg, hogy elfáradtam, de jelenpillanat ez sem érdekel, mert vele vagyok. 

Itt ülünk a szótlanul a sötét nappaliban a kanapén és nem csinálunk semmit.  Nem tudom, talán ez így jobb is, minthogy mindenféle értelmetlen dologról beszéljünk.  

- Mit szólnál hozzá, ha 1-2 nap múlva átutaznánk Milánóba és ott is lenne valami meglepi? - törte meg Justin a csendet.

- Most Bibiónéban vagyunk ugye?

- Igen. Asszem..

- Hahaha.  Kicsit hülyén nézne ki, ha nem tudnád hol vagyunk. - forgattam meg szemeimet. - És mi van Milánóban?

- Azt nem mondhatom el. Örülsz, hogy eljöttünk? - húzott ölébe.

- Igen. De igazból te jöttél, engem pedig úgy taszigáltak ide....

- De megérte nem?

- De. - fúrtam bele fejem mellkasába. - Neked nem volt ismerős a pincérnő a bárban? - jutott eszembe ez a kérdés. Annyira hasonlított valakire az a csaj.  Tisztára mint....mint...mint Selena. Nem nem az nem lehet! Mégis hogyan kerülne ide? 

- Nem egyáltalán nem volt ismerős. - rázta meg fejét.  Adott egy puszit hajamra majd ültünk tovább és  élveztük egymás szótlan társaságát.  

Később éreztem, ahogyan testem elnehezedik és mély álomba zuhanok Justin ölében.

JUSTIN SZEMSZÖGE:     

Tegnap este Ally elaludt az ölembe kint. Mivel kényelmetlen lett volna ketten a kanapén aludni, ezért behoztam ide. Ő még mindig alszik. Ilyenkor  olyan aranyos.     Akármennyire is szeretem nézni ahogyan alszik, muszáj lesz felkeltenem, mert Scooter azt mondta, hogy szervezett nekünk valamit mára. Igen Scoo is eljött, de csak ezért.  Elkezdtem arcát puszilgatni. Nem reagált. Ahogy közelebb hajoltam, hallottam, hogy annyira furán veszi a levegőt. Nem egyenletlenül. 

Vállánál fogva finoman rázogatni kezdtem.

Ally! Kicsim kelj fel! - semmi. - Ally! Hallod kelj már fel! Nem csináld ezt! - hátára fordítottam. Még mindig nem kelt fel. Kezdtem nagyon megijedni. - Ally Ally  kelj már fel! Gyerünk! Édes istenem mi  történt vele? 

Remélem sikerült egy picit is izgalmasabbra megírnom. Szeretném, ha sokan komiznátok!<3

 

24. Egy álom, mely mára ,már szertefoszlott...

 Nem lett valami jó..bocsi.:( Nem jön az ihlet. Lehet, hogy megírom a 30-dik részt és utána befejezem ezt a blogot.  Kevés a komi és nincs ötletem se. De ez még nem biztos. Tőletek is függ, hogy mi lesz a blog sorsa! 

 
Csendben feküdtünk egymás mellett.  Ohhh édes istenem ez volt életem legjobb estéje! De vajon Jus is így gondolja? Annyiszor eltöprengek  rajta, hogy ő vajon mit gondolhat. Hogy mit érez, mire gondol.....   Lassan kikeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni. Utánam Justin hajtotta végre ugyanezt a műveletet. Késő volt és fáradtak voltunk (nem is értem mitől..xp) így elmentünk aludni. 

Justin már vagy 1 órája alszik, de én még mindig nem.  Folyamatosan pörög az agyam.  Kikeltem az ágyból és lementem a nappaliba.  Összekucorodtam a kanapén és bámultam a fekete képernyőjű tévét.  Úgy érzem valami hiányzik az életemből. De mi? Megvan mindenem. Családom, barátom aki ráadásul JUSTIN BIEBER, mégis hiányzik valami. 

És itt is a válasz. Már több mint 4 hónapja nem táncoltam.  Nem is tudom hogyan bírtam ki tánc nélkül. Annyira lefoglalt az érettségi és olyan szinten elvakított a Justin iránt érzett szeretetem, hogy elfelejtette életem egyik legfontosabb dolgát. Tánc nélkül, üres életem egyik darabja.  A tánc kikapcsol.  Olyankor teljesen felszabadulok. Engedem, hogy átvegye felettem az irányítást a zene.  

"- Allyson Frewen! Azonnal visszajössz és megmutatod nekem azt a szaltót  hibátlanul!  - üvöltött a tanárom.
- De nem megy! Értse meg, hogy nekem ez nem megy. Minden mást megtudok csinálni de ezt nem! - zokogtam. 
- Figyelj ide! Ne te irányítsd magad! Engedd, hogy a zene átvegye azt!  Ne figyelj semmire, csak és kizárólag a zene ritmusára összpontosíts!  Megfogod érezni, hogy mikor kell csinálni, hogy hogyan kell csinálni. Ha csak erre figyelsz, menni fog. Állj fel és próbáld meg. - guggolt le mellém. Most már valamivel kedvesebben beszélt. - Bízom benned és tudom, hogy megfogod csinálni.  Te viszed holnap a csapatot! 
Te viszed holnap a csapatot. Te viszed holnap a csapatot. Te viszed holnap a csapatot. Végig ez a mondat járt a fejemben.  Én viszem holnap a csapatot?  Ha valakinek ezt mondja a tanár, az azt jelenti, hogy rajta múlik minden. Hogy ő a legjobb.  Minden rajtam múlik.  Mindent megfogok tenni, hogy holnap megszerezzük azt a trófeát!  

Te viszed holnap a csapatot!"



Egy régi emlékkép villant be. A tanárom Dave.  Ő volt a világ legjobb tánctanára. Imádtam őt!  Mindig biztatott és sohasem engedte, hogy  abbahagyjam.  Még gondolni sem gondolhattam rá.  Az a mondat: "Te viszed holnap a csapatot!"  Ezzel  a mondattal érte el azt, hogy soha ne hagyjam abba a táncot. Mindig is profi táncos és tánctanár akartam lenni. Tanítani másokat, segíteni másoknak megtanulni táncolni.  De lehet, hogy ez csak egy álom marad. Egy álom, mely mára már szertefoszlott.   

- Mit csinálsz? - jött le kómás fejjel Justin. Ohh olyan cuki ilyenkor. 
- Nem tudtam aludni.
- Baj van? - ült le mellém.
- Nem semmi.  Csak gondolkoztam.
- És? Min? - húzott ölébe.
- Már több mint 4 hónapja nem táncoltam és....
- És rájöttél, hogy így nem teljes az életed.
- Igen. Honnan tudtad?
- Tegnap beszélgettem anyuddal és mondta, hogy ez nálad már nem normális. Neked ez az életed egyik legfontosabb része.
- Pontosan. - mosolyogtam. - Na jó. -  pattantam fel léből.- Maradj itt! - mondtam és felrohantam a szobámba, Jus ajándékáér. Nem valami nagy cucc. Csináltam neki csók, puszi, szex.....és még ilyenek kuponokat, amiket bármikor beválthat.  Tudom kicsit hülye ötlet, de ha neki tetszik akkor semmi gond.  Lerohantam a lépcsőn, vissza Jus ölébe. - Tessék. Ez az én ajándékom. Ha nem tetszik, akkor kapsz valami jobbat. - nyomtam a kezébe. 

- Ez a legjobb ajándék. - nevetett. - És ezt.. - nyomta kezembe a csók kupont - most be is akarom váltani. - eldobtam a hátam mögé a kártyát és megcsókoltam. Vagyis inkább ő csókolt meg engem.  Áhh mindegy hagyjuk!  Ezzel sosem fogok betelni!  

Imádom a csókját, az ajkait a mindenét. Imádom az egész srácot! Őt nem lehet nem szeretni. Már egy jó ideje smároltunk, amikor nyávogásra (???) lettünk figyelmesek.

- Mi a faszom? - dörmögte Jus ajkaimba. 

- Megnézem. - felálltam és a konyha felé mentem. - Jézusom! - sikítottam, amikor felkapcsoltam a villanyt és egy macskával találtam magam szembe. - Hogy a picsába kerülsz te ide cica? - emeltem fel a macskát.

- Mi volt az? - jött Justin is.                                               - Egy cica. - vittem oda neki.                                              - De hogy kerül macska a házba?                                      - Nem tudom. Hívd fel telómról apum és kérdezd meg.    - Oké. - leültem a kanapéra és közben a fehér babacicát simogattam . Közben Jus felhívta apát. Komolyan nem értem, hogy jött be ez a macsek.

- Aha oké. De melyiké?

-............

- És mikor? Mert gondolom nem lenn jó felkelteni őket ilyenkor.

-............

- Igen tudom és bocs még egyszer! 

-............

- Oké köszi és bocsi. - azzal le is nyomta. - A macska a szomszédotoké.

- És mit csináljunk vele?

- Apud azt mondta, hogy rakjuk át a szomszéd udvarába. 

- Ez most komoly? Te kint akarod hagyni a sötétben, egyedül? - néztem rá bociszemekkel. 

- Ally ez egy macska. Nem fél a sötétben. - vette ki kezemből a macsát majd elindult az ajtó felé.  Gyorsan utánamentem.  Végignéztem, ahogy szegény kis cicust otthagyja halál egyedül. Szegénykém...:(   

Visszamentünk a házba, majd be a szobámba és mély alomba merlültünk.

Remélem így is tetszett, hogy nem olyan amit akartam. Jól esne ha kapnék 4 esetleg 5 vagy 6 komit:) <33 

23. Gift and...

JUUUUUUJ! KÖSZÖNÖM SZÉPEN A SOK BIZTATÓ ÉS KEDVES KOMMENTET!:) JÓ ÉRZÉS, HOGY ENNYIRE SZERETITEK!:) KÖSZÖNÖM MÉG EGYSZER  ÉS REMÉLEM EZ A RÉSZ IS TETSZENI FOG!:) LEHET KICSIT PERVERZ LETT..:DD




Most esett le, hogy Jus rólam beszélt. Akkor már értem, hogy miért nem szóltak a koncertről és, hogy Jus miért csinált úgy, mintha elfelejtette volna  a hónapfordulónkat. 

- Ally! Menned kéne!- taszigált a színpad felé Pattie. Nem haboztam, egyből felrohantam és Jus nyakába ugrottam. Már alig kaptam levegőt, egyrészt a zokogástól,  ami abban a pillanatban tört rám, másrészt pedig azért, mert olyan erősen szorítottam magamhoz Justint. Szépen lassan leültetett a  "trónra". Ismét kaptam egy hatalmas csokor rózsát. Most már 2 is van! Az előzőt se dobtam még ki és nem is fogom! 

Megint előjött az az érzés. Az érzés, amit akkor éreztem, amikor először láttam meg őt a színpadon. Hogy milyen érzés volt ez? Elmagyarázni nem lehet! Ahogy ott énekelt nekem.... nem találok rá szavakat. 

Vége lett a számnak. Felálltam és Jus megcsókolt ott mindenki előtt. A rajongók egyszerre kezdek el sikítozni.  Te jó ég mennyien vannak! Jus elköszönt a Belieberektől és bementünk a színfalak mögé. A virágot  gyors lepasszoltam  anyának és ismét Jus nyakába ugrottam.

- Köszönöm!- suttogtam nyakába.- Ennél szebb ajándékot elképzelni se tudtam volna! 
- Örülök hogy ennyire tetszett, de készülj fel, mert még kapsz valamit. Aminek ennél jobban fogsz örülni!
- Mi lehet ennél jobb?
- Majd meglátod! - elváltunk egymástól. Kaptam egy szájra puszit és elment átöltözni. Amíg ő öltözött én anyáékkal beszélgettem.  Anyáékkal aztán beszélgethetek, de ők akkor sem fogják megérteni ezt az egészet.....sosem fogják megérteni mit érezek ilyenkor. Eltérve a témától, kaptam egy nagyon jó hírt! Ma este az egész ház a miénk lesz! Az enyém és Justiné. Senki nem lesz otthon. Senki.  Huhuhúúúú!! Mi lesz ott! Na jó ez egy kicsit perverzen hangzott...  Ekkor Justin lépett ki az öltözőből.  Gatyája szokás szerint félig letolva.

- Most komolyan nem is értem miért hordasz egyáltalán gatyát!- nevettem.
- Miért így jobb lenne?- húzta fel a nadrágot teljesen és tűrte be a pólóját.  
- Hmmmm.....kicsit degeneráltnak néznének, de amúgy....nem nem..az előbb jobb volt.
- Szerintem is. - tolta vissza. Elindultunk kifelé.  Nem tudtam nem észrevenni egy gyönyörű szép fehér ferrarit.  De hiszen ez Justin kocsija! Hogy került z ide? Nem érdekes. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen és bemásztunk a kocsiba. Anyuék persze nem jöttek velünk. És egész éjszaka nem lesznek velünk. 

- Akkor ma este a miénk a ház?- indította be a motort Justin, majd a gázra lépett. 
- Igen. - bólogattam.
- Nem is lehetne jobb!- vigyorgott perverzen. Ahh de imádom!! *.*


- Hova megyünk? - kérdeztem, mikor észrevettem, hogy nem hazafele tartunk. 
- Sétálunk egyet.- és azzal a mondattal meg is állt. Kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva sétáltunk.  Vicces, hogy csupán csak 15 évig laktam itt + itt születtem, de nem tudtam hol vagyunk..  Percekig szótlanul sétáltunk egymás mellett. Jus törte meg a csendet.

- Hogy hogy még megvan az a csokor amit márciusban kaptál?
- Azért, mert soha semmi pénzért nem dobnám ki! Hiszen Justin Biebertől kaptam!!- mosolyogtam.
- De bármikor kaphatsz. És még mást is.
- Tudom, de egy igazi Belieber sosem dobná ki!
- De te  a barátnőm vagy.- ölelte át derekam.
- Attól még, hogy a barátnőd vagyok, az nem azt jelenti, hogy már nem is vagyok Belieber.  Ha így lenne, akkor az a szó, hogy ÖRÖKKÉ  már értelmét vesztette volna...- magyaráztam neki. 
- A Beliebereim ennyire kitartóak?
- Igen. Bármit megteszünk, hogy megvédjünk téged. Összeszámolni sem tudom  hányszor vesztem össze a barátnőimmel csak azért, mert valami olyat mondtak rád, ami nekem nem tetszett. 
-  Miattam vesztetek össze? Az összes Belieber ilyen?
- Figyelj Justin!- fordultam vele szembe.- Te nem tudhatod, hogy én milyen szerencsés vagyok  Hogy én lehetek a barátnőd.  Tudod te, hogy hány lány lenne most a helyembe? Tudod, hogy mit éreznek ilyenkor, amikor valaki mással látnak téged?   Minden nap minden percében arra várnak, hogy megöleld, hogy magadhoz szorítsd őket, hogy megcsókolhassanak és hogy valaki közülük az én helyemben lehessen. Nekik ez az álmuk! És hisznek benne, hogy egyszer teljesülni fog! Te megtanítottál minket arra, hogy higgyünk, hogy soha ne mondjuk hogy soha, hogy harcoljunk az álmainkért. Amikor meglátnak téged, a szívük hevesebben kezd verni. Sokan az ájulás szélén vannak, sokan sírógörcsöt kapnak. És ezt mind TE  váltod ki belőlük. Te vagy az akire felnéznek, aki a példaképük. Ha rossz kedvük van, akkor csak bekapcsolják valamelyik dalodat és egyből jobb lesz a kedvük.  Hidd el tapasztaltam! 
- Azta! Ezt eddig nem tudtam.- húzódott mosolyra a szája.- Régebben te is így éreztél?
- Igen. Mindenki. Amikor megláttalak egy képen Selenával legszívesebben betörtem volna a képernyőt! De a Beliebereknek a legfontosabb, hogy boldog légy! Hogy mosolyogni lássanak. Ha te boldog vagy, akkor ők is, ha te szomorú vagy, akkor ők is. Együtt sírnak és együtt nevetnek veled.
- Ennyire törődnek velem?
- Igen. Nekik te vagy a legfontosabb.
- És neked ki a legfontosabb?
- Héé mondtam, hogy Belieber vagyok!- mosolyogtam, de nem sokáig, mert megcsókolt. Ohhh édes istenem! Amikor megcsókol úgy érzem elolvadok! 

- Tudom, hogy nem szokás 3 hónap után ilyesmit adni, de úgy érzem ez a tökéletes ajándék.- mondta és elővett egy kis dobozt a zsebéből. Te atya ég! Remélem nem most akar eljegyezni!!- Mielőtt félreértenéd, mert az arckifejezésed nagyon ezt  mutatja,  nem akarom még megkérni a kezedet. - nyújtotta át a dobozt. Kinyitottam és nem jutottam szóhoz. Kezemet szám elé kaptam és egy könnycsepp gördült ki szememből.  

- Édes istenem.. Köszönöm! Ez gyönyörű! - szipogtam. 
- Szabad?- vette ki kezemből és felhúzta a gyűrűt az ujjamra. 
- Gyönyörű és lila!- mosolyogtam.- A kedvenc színem.
- Tudom. Az enyém is.
- Tudom. - leltem át.- Tetszik?
- Persze, hogy tetszik! Sőt egyszerűen imádom! Olyan szép.
- Akárcsak te. - puszilta meg hajamat.

Még egy kicsit sétáltunk, majd hazafelé indultunk.  Az út nagy részén a  gyűrűmet csodáltam. Én is adok  ajándékot Justinnak, de azt majd később kapja meg.  Vagyis hát....majd később látja meg.  Egyszóval holnap, ha minden igaz.  Ez a gyűrű...egyszerűen mesés. Olyan szépen csillog!                    Haza is értünk. Épp, hogy bezártam az ajtót   és  ledobtam magamról a cipőt, Just rögtön  a  birtokába  vett. Vadul csókolt, ami nekem nagyon tetszett. Természetesen, mint midig, most is viszonoztam. Hisz hogy  lehetne ezt kihagyni?!  Combomnál fogva felemelt és nekitolt a falnak. Lábaimat  dereka köré fontam.    Felvitt a szobámba, de közben egy pillanatra sem váltak el ajkaink. Gyorsan lemásztam róla és leterítettem az ágyra.  Ráültem ágyékára és úgy folytattuk tovább előbbi műveletünket. Áttértem nyakára, ami furi, mert én nem szoktam ilyet csinálni. Éreztem, ahogy már ettől is beindul. Hmmm pedig nem is olyan régen voltunk  együtt. Sapkáját egy mozdulattal elhajítottam a szoba másik végébe. Pólóját felfelé kezdtem húzni és sikeresen azt is leszedtem róla. Fordított a helyzeten és én voltam alul.    Ruhám alját birizgálta és levette rólam. Könnyű dolga volt az egybe ruhával.       Gatyáját könnyen leszedtem , mivel már így is félig lelógott róla.  Megemelte mellkasomat és melltartómat tépte le.  Már csak a két zavaró ruhadarab volt rajtunk.        Nagy nehezen azt is leszedtük egymásról.   Justin nem az a fajta, aki szeret játszadozni, ha szexről van szó, így egy határozott mozdulattal belém hatolt. Váratlanul ért így egy kisebb nyögés hagyta el számat. Ritmusosan kezdett mozogni bennem ki-be.   Gyorsított a tempón.

- Bízol bennem?- lihegte?
- Tessék?
- Bízol bennem?
- Mi? Igen persze, de mit akar........ÚRISTEEEEN!- sikítottam, amikor belém tolta  teljes méretét. Hát, nem valami kicsi a szerszáma!   Körmeimet hátába mélyesztettem. Homlokát homlokomnak döntötte és éreztem, hogy ennyi. Kész vége, mindketten elértük a csúcsot.  






ÉS VÉGE! REMÉLEM TETSZETT ÉS VÁROM A KOMIKAT!:)<3

22.

 HÁT A 7 KOMI NEM JÖTT ÖSSZE..:D REMÉLEM ERRE TÖBB LESZ, MINT AZ ELŐZŐRE!:)




És közölték, hogy nem vagyok terhes. Óóó édes istenem köszönöm! Nagy kő esett le  a szívemről.  Megköszöntem az   orvosnak és kimentem. Anyáék nagyon izgatottak voltak, amint láttam. 

- Na? Mit mondtak? - sietett oda anya.
- Nem vagyok terhes!- mosolyogtam.
- Óhh hála az égnek! - ölelt át anya.
- De akkor miért voltak ugyanazok a tünetek? - kérdezte Jus.
- Az orvos azt mondta, hogy egy egyszerű fertőzés miatt is lehetett, de nincs semmi bajom. Minden rendben van. 
- Akkor  most hazamegyünk és elfelejtjük az egészet?- Jus.
- Igen!- vágtam rá határozottan. Kimentünk és hazafelé vettük az irányt. Apa idegesen ült otthon. Várjunk!  Justin elmondta neki, hogy mi történt? Ohh hurrá!!

- Ally! Mond hogy nem igaz! -  fogta meg vállamat.
- Apa nyugodj meg! Semmi baj! Nem vagyok terhes!
- Ohh hála az égnek! - szorított magához.
- Most még nincs bajom, de ha nem engedsz el, megfulladok! - lihegtem, mert alig kaptam levegőt.
- Ne haragudj kincsem!
- Semmi baj! Most felmegyek egy kicsit.- mondtam és elindultam a szobám felé. Leültem a fotelbe és gondolkozni kezdtem. Mit csinálnék, ha azt mondta volna az orvos, hogy terhes vagyok? Megpróbálnék megszabadulni tőle? Vagy megtartanám? És különben is, mit tudnék kezdeni egy kisbabával? Imádom a gyerekeket, meg minden, de nem hiszem, hogy 18 évesen olyan nagyon szükségem lenne rá. Nekem így jó az életem ahogyan van. Nem kell már semmi. Így kerek minden, ahogyan most van. Van anyukám (2 is), van apukám, van egy nővérem, van egy bátyám és van egy barátom aki szeret. Kell ennél több? Szerintem nem. Aki ennél többre vágyik, azt csak sajnálni tudom.  
- Hé! Minden rendben?- ült le mellém az az ember akit mindennél jobban szeretek.  Nem válaszoltam csak mosolyogtam. - Miért jöttél fel? Baj van?- húzott át ölébe.
- Nem. Nincs semmi baj.Csak gondolkoztam. - bújtam oda hozzá.
- Amíg az orvosnál voltunk, addig azon gondolkoztam hogy, szeretnél te valaha gyereket, családot?
- Mi? - kaptam fel a  fejem.- Persze hogy akarok! Csak nem 18 évesen.  Fiatal vagyok még hozzá. Nem akarok ilyen gyorsan  felnőni. Bulizni akarok  úgy mint a többi korombeli.
- Akkor jó. Amúgy igazad van. Fiatalok vagyunk még egy gyerekhez. De azt már tudom, hogy ki lesz a gyerekeim anyja.
- És ki lesz az a szerencsés?
- Az a lány, aki itt ül az ölemben és arra vár, hogy megcsókoljam.
- Honnan tudod mire várok?- mosolyogtam.
- Látom a szemeidben.- mosolygott vissza és megcsókolt. Ohhh de imádom!!
-  Nem akartok eljönni velem bulizni?- rontott be a szobába Jay.
- Vagy valakinek a szülinapja van, vagy keresni akarsz valami csajt magadnak.- találgattam.
- Én a másodikra szavazok.- válaszolt Jay.- Na akkor eljöttök vagy nem? 
- Mennyi az idő?
- Fél 6. De mire te elkészülsz addigra lesz háromnegyed 7.
- Hahaha! Nagyon vicces vagy! Justin te menni akarsz?
- Persze! Ki nem hagynám!
- Oké akkor megyünk! De miért kell ilyen korán menni?
- Király! Azt majd meglátod! Akkor kezdjetek el készülődni!- csukta be az ajtót Jay. Felálltam Jus öléből és bementem a fürdőbe zuhanyozni. Hmmm...ez különös volt. Mintha valamira készülne Jus és Jay. De mire? Hallottam ahogy Justin beszél valakivel. Sokat nem tudtam kivenni belőle, mert a zuhany hangja elnyomott minden zajt. Gyorsan végeztem. Magamra tekertem egy törölközőt ls kimentem. 
- Én is elmegyek fürdeni.-nyomott egy puszit arcomra és el is tűnt. Felvettem a melltartómat és a bugyimat és bedugtam   a hajgöndörítőt.  Gyorsan felmelegedett.  Begöndörítettem a hajam. Justin is végzett a fürdéssel. Amikor kijött elképedve néztem rá. Felöltözve jött ki. Haja tökéletesen be volt állítva és minden rendben volt vele.  Ez mégfurcsább.  
- Felöltözve?- húztam fel szemöldököm. 
- Igen és te is siess! - ment ki az ajtón. És ez még annál is furább volt! Na mindegy. Kisminkeltem magam és felkaptam valami csinos ruhát.

 

- Tökéletes! - simítottam végig kezemet derekamon. Felvettem egy barna magassarkút és letipegtem a lépcsőn.

- Héééé! Így nem mehetsz ki az utcára!- mutogatott összevissza Jus.

- Pedig így megyek!- húztam ki magam. Anyáék is fel voltak öltözve.- Ti is jöttök?

- Igen mi is. De induljunk mert elkésünk. - tuszkolt ki az ajtón Pattie.

- Oké.- Most jut eszembe, Justin észrevette, hogy pontosan ma, hogy 3 hónapja járunk? Én nem úgy veszem észre. 

Gyorsan odaértünk. De várjunk csak! Ez nem egy bulizóhely! Ez egy hatalmas nagy stadion! Mindenhol paparazzik, és Belieberek (!?). Mi  van? 

- Hol vagyunk? 

- Gyere!- ráncigált ki Jus a kocsiból.  Bemenetünk a hatalmas nagy stadionba. Összetalálkoztunk Scooterrel  (?). Most komolyan! Mi folyok itt? Justinnak koncertje lesz amiről én nem is tudtam? Ohh  szuper! Pont a 3 hónapos évfordulónkon....

A koncert elkezdődött. Bevallom  nagyon jó volt újra átélni azt amit márciusban. Justin egyszerűen csodálatos!  Mi a színpad mellett álltunk anyuékkal. Valami ismerős arcot pillantottam meg a közönségben. Selena! Mi a francot keres ez itt?!

- És most jöjjön az utolsó dal a One Less Lonely Girl!!!- kiabálta Jus. A szám közepénél abbahagyta az éneklést és megint megszólalt. - A ma esti OLLG egy olyan lány lesz, akit nagyon szeretek. Ma van 3 hónapja, hogy együtt vagyunk és remélem még sok ideig lesz ez így! - nézett rám. Csak most esett le, hogy Jus rólam beszélt.

 

21. I'm afraid....

- Ennek még nincs vége!- üvöltötte Selena. Húú legszívesebben odamennék és megfojtanám! Baszottul ideges lettem. Mégis mi a faszt képzel ez magáról? Juuj ő a nagy selena gomez!! (igen kisbetűvel). Egyszer még kicsinálom ezt a csajt! Annyira ideges voltam, hogy remegtek a kezeim.  Justin átölelte a derekam és adott egy puszit. Annyira ideges voltam, hogy még ezt is elutasítottam.

- Justin! Most ne érj hozzám!-  mondtam szótagolva és ellöktem magamtól. 
- Hozzád se érek!- mondta flegmán.  Ha ő is felakar idegesíteni, akkor nagyon jó úton halad!  Apa jött oda hozzám.
- Héé azért nem kell mindenkit megölni!- suttogta fülembe.
- Hagyjál már!- mentem odébb. Elmentem egy kicsit sétálni.  Muszáj volt elterelni a gondolataimat.  Most Justin haragszik rám?  Elég bunkó voltam vele is és apával is....bocsánatot  kéne kérnem. Ahhhhj féltékenység.....ez az egyik jel, hogy tényleg szereted azt az embert. De mit nyomul Justinra  ez  kis lotyó?!  Ő szakított vele nem? Elmebajos gyökér. Elég messze eljöttem már a csapattól.  Visszafordultam. 

- Az meg mi?- kérdeztem magamtól, amikor megláttam Jayt és Selenát (?!).
Odarohantam Dyához.
- Mit csinál a bátyám azzal a ribanccal?
- Nem tudom.  Jay nem jött vissza, hanem ottmaradt beszélgetni. 
- Ohh hurrá!- mondtam unottan. Odamentem Justinhoz, aki a fiúkkal beszélgetett. Leültem mellé.
- Nagyon haragszol?
- Nem, csak rosszulesett, hogy ellölktél  magadtól. 
- Ne haragudj! Csak annyira felidegesített.- bújtam oda hozzá.
- Tudom.-  ölelt át.

- Oké emberek. - csapta össze apa a  tenyerét.- Mivel a Alexának és a többieknek nemsokára indul a gépe, ezért ideje lenne indulnunk. - Igen sajnos az én legjobb barátnőimnek ma indul haza a gépe. Először hazamennek Budapestre, aztán onnan nem tudom hova. Mindegyikünk vagy egyetemre megy, vagy elköltözik. De ha egyetemre mennek, akkor is elköltöznek, így esély sincs rá, hogy együtt maradjunk. Hiányozni fognak. Nagyon.
- Ally! Szólj Jaynek, hogy jöjjön! szolt apa.
- Khööm...biztos azt akarod, hogy én szóljak neki?
- Uhh igaz is. Akkor Katy.
 - Okééé- tápászkodott fel Katy. Összepakoltuk a cuccokat és hazaindultunk.

*otthon*

A csapat már mindent összepakolt.  Kimentünk és beültünk a kocsiba. Az út rövid volt.  Iszonyatosan hiányozni fognak a többiek.
- Csajok! Ígérjétek meg! Egy héten minimum egyszer beszélünk. Vagy telefonon, vagy facebookon, vagy twitteren, vagy skypon, vagy valahogy máshogy. 
- Ígérjük!- mondták egyszerre.
- Hiányozni fogtok!- szólalt meg Stella.
- Ti is nekem.
- Csoportos ölelés!- és megöleltük egymást.  Elbúcsúztam a fiúktól is. Ők is hiányozni fognak.  Amíg Jus nem volt, addig ők védtek meg mindentől. Ők is mindig mellettem álltak. Szeretem őket. Ők az egyik családom és egy családot nehéz csak úgy elhagyni... Elbúcsúztunk és indultunk haza. Előtte gyorsan elszaladtam mosdóba. Szerintetek kivel találkoztam össze?  Persze, hogy  Selena Tökély Vagyok  Gomezzel. Nem bírta ki, hogy ne szóljon valamit.

- Justin egyedül hagyott? Ohh de nagy kár!- biggyesztette   le száját. 
- Tudod butuskám, ez a NŐI mosdó. Tanulj meg olvasni.
- Tudok olvasni.
- Oh tényleg? Nem úgy látszik. 
-  Szánalmas vagy.
- Én vagyok a szánalmas? Pont én? Mikor fogod már fel, hogy Justin engem szeret? 
- Nem igaz! Még mindig engem szeret. És figyeld meg. Szépen lassan eltávolodik tőled és újra az enyém lesz.
- Most őszintén, mi a francért szakítottál vele, ha ennyire nagyon odavagy érte?!
- Ahhoz semmi közöd!
- Akkor meg szállj le rólam!- nem válaszolt. Kirohant a mosdóból.  Tudtam. Hajj édes istenem és ,ég én vagyok a szánalmas. Sóhajtottam, majd én is kimentem. Justinék odakint vártak.

- Selena rohant ki az előbb?- ölelte át vállamat egyik kezével.
- Igen.
- Mit csináltál vele.
- Én semmit. Megkérdeztem tőle, hogy miért szakított veled, ha még mindig ennyire odavan érted, erre kirohant.
- Ez jellemző rá. De nem érdekel többé. Itt vagy nekem te. Téged szeretlek, téged akarlak mindig. És az enyém vagy. Csak az enyém!- mosolygott. 
- Te pedig csak az enyém!- csókoltam meg. 

*ismét otthon*

A tükör előtt álltam és vizsgáltam  magam. Valami megváltozott rajtam. A hasam, egyre nagyobb. A melleim duzzadnak. A melltartó, amit az esküvőm viseltem, már szorít. Állandóan hányingerem van. És ami a legkülönösebb, a menstruációm késik. Ma  meg kellett volna jönnie, de semmi.  Lehet hogy? Nem biztos nem.  Mindig  védekeztünk. Vagy nem? Te úristen! Tegnap éjszaka nem használtunk óvszert! Igaz szedem a fogamzásgátlót, de akkor miért vannak meg a tünetek?  Te jó ég! Nem nem! Én nem akarom ezt! 18 éves vagyok. Nem akarok még gyereket! 

- Justin!- rohantam ki.- Használtunk tegnap este óvszert?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Úristen! Nem. De szeded a fogamzásgátlót nem?
- Igen szedem de, egyre nagyobb a hasam, a melltartó ami az esküvőm volt rajtam már szorít, hányingerem van és késik a menstruációm.  Justin én még nem akarok gyereket!- törtem ki zokogásba.- 18 éves vagyok. Még nem állok rá készen, hogy gyerekem legyen!
- Jó jó nyugodj meg!- szorított magához. Felkavarodott a gyomrom és berohantam a fürdőbe.  Hánytam. 
- Tessék! Most már tényleg megvan minden tünet!- húztam le a vécét.
- Most mit csináljunk?- guggolt le mellém.
- Lemegyek anyuékhoz és bemegyünk az orvoshoz. Ő majd megmondja mi a helyzet.
- Akarod hogy  veled menjek?- fogta meg kezemet.
- Igen. De menjünk beszéljünk anyuékkal. - lebaktattunk a lépcsőn és behívtam anyuékat az egyik szobába. Jus kint maradt apuval.

- Kicsim mi a baj?- kérdezte anya.
- Tegnap este Justinnal nem használtunk óvszert és...egyre nagyobb a hasam,  hánytam, ma kellet volna megjönnie a menstruációmnak, kicsi rám a a melltartóm. Szedem a fogamzásgátlót és nem tudom, hogy hogyan jelentkezhetnek ilyen hamar a a tünetek, de......
- Úristen!- tette kezét szája elé Pattie.
- Azt akarod mondani, hogy lehet terhes vagy?- döbbent le Abby.
- Igen, de tegnap feküdtünk le először és ilyen gyorsan nem jelentkezhetnek a tünetek. Vagy mégis?
- Nem tudom.- Anya.
- Nem akarok még gyereket! 18 éves vagyok! Nem állok még készen egy gyerekre! Egy macskára nem tudok vigyázni, nemhogy egy babára!!- törtem ki ismét.
- Semmi baj! Semmi baj! Most azonnal elmegyünk az orvoshoz és reménykedünk benne, hogy nem vagy terhes. Oké?- ölelt át anya.
- Jó.- bólogattam. Beültünk a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtunk mentünk. Édes istenem mond, hogy nem vagyok terhes! Kérlek! Nem akarok még gyereket. Fiatal vagyok. Élni akarok. Bulizni, mint minden korombeli. Nem akarok ilyen gyorsan felnőni! 

Csak ültünk és vártunk. Senki nem szólt egy szót sem. Mindenki ideges volt. Láttam az arcukon, hogy izgatottak, mit mond az orvos. Az én arcomon, inkább félelem ült, mint izgatottság. Kinyílt az ajtó.
- Ally Frewen- szólított egy női hang. Felálltam és besétáltam. Az orvos alaposan megvizsgált. Megröntgeneztek és elmondták hogy.......


KÖSZÖNÖM A KOMIKAAT!:) REMÉLEM EZ A RÉSZ IS TETSZENI FOG! SZERINTETEK MEGLENNE RÁ A 7 KOMI?:D REMÉLEM!:)