Sziasztok!

Huuuh de régen voltam itt....:D Nos, amiért most jöttem az egy bejelentés lenne. Tudom, hogy már hónapok óta nem hoztam új részt...sajnálom és bocsánatot kérek! 
Nem tudom, hogy lesz-e még új rész, hogy folytatom-e a blogot, vagy szüneteltetem egy időre, vagy végleg befejezem.  Nem tudom....ez attól fog eldőlni, hogy mennyit kell tanulnom és hogy mennyi időm lesz.
Semmi biztosat nem tudok mondani, hogy mikor lesz következő rész.
Most legyen úgy, hogy még egy jó darabig szüneteltetni fogom a blogot. De! Ha lesz ihletem és időm részt írni akkor mindenképpen szólok!

                         Köszönöm a megértést, és mindenkinek sok sikert a sulihoz! :) 

32. A lényeg, hogy egészséges legyen

Atyaégszentkeresztanyám.!:O Túlléptük a 10.000 - es megtekintés.!  Úristen hogyan tudnám ezt nektek megköszönni.? Legjobb olvasók vagytok a világon.!<33 

Oldalt láthattok egy szavazást (ahogy az egyik olvasóm mondaná) BIEBER BABÁVAL kapcsolatban.:D  Szavazzatok.!;)

Mivel jövőhéten kezdődik suli, ezért valószínűleg csak 1 részt tudok hozni hetente. Sajnálom, de van másik 2 blogom, tanulnom kel ezerrel és mellette ott van a heti több edzés. 
Remélem megértitek és ennek ellenére olvasni és komizni fogtok.!:)


Nagyon szépen köszönöm még egyszer a komikat és ezt a rengeteg megtekintést.! 
Remélem ez a rész is tetszeni fog.!;) 
Komizzatok és iratkozzatok fel.!:)<333



- Mi is szeretünk téged! - válaszoltam.
Még egy ideig folytattuk az előbbi tevékenységet, majd levegőhiány miatt elváltunk egymástól. 
Egy jó darabig csak bámultuk egymás szemeit.  Átpillantottam válla fölött. 
A düh megint elöntött.
Felálltam és odasétáltam a szekrényéhez. 
- Ez-meg-mi? - kérdeztem szótagolva, miközben egy piros csipkés tangát vettem le, szekrénye kilincséről. - Mert, hogy nem az enyém az is biztos! - fordultam meg.  
- Ezz..ezz..hát ez... - állt fel, miközben tarkóját vakarta. 
- Ez? Mi ez? Kié ez? - közeledtem felé - Válaszolj már te szemétláda! - és tenyerem máris arcán landolt.  
Kezét az ütés helyére rakta és úgy bámult.  
- Még ma szeretném hallani a válaszodat!
- Sajnálom! 
- Sajnálhatod is! - mondtam és kimentem a szobából. Mivel odakint a többiek döbbenten néztek rám, így inkább bementem a fürdőbe. 
Az ajtót bezártam.  Megtámaszkodtam a mosdókagyló peremén és bámultam magam a tükörbe. 
Végre kibékültünk, erre tessék. Lehetne ennél rosszabb? Nem hiszem.. Ettől már bármi jobb. Bármi. 
- Ketten maradtunk kicsim. - simogattam pocakomat. Kicsit fura volt, hogy már 4 hónapos a pici, de rajtam még semmi sem látszik.  De nem zavart.  - Ne aggódj minden helyre jön! Ha nem is minden, itt leszek neked én. Én sosem hagylak el! - futott végig egy könnycsepp arcomon -  Soha! 

- Ally készüljetek! Mindjárt ti jöttök! - futott oda hozzánk Scooter.  - 10 perc! 
Áááá uramisten! 10 perc múlva több ezer ember előtt kel táncolnunk. Sosem voltam még ennyire lámpalázas.  Folyamatosan a táncon pörgött az agyam.  Újra és újra lejátszódott bennem az összes mozdulat. 
- Ti jöttök! - jött oda Scooter. Végignéztem a csapatom. Ők is nagyon izgatottak voltak. Visszafordultam és elindultunk.  
Az összes fény lekapcsolódott és helyette a sötétség lett úrrá.  A rajongók sikoltozása töltötte be a termet. Hihetetlen mennyien vannak!
Mindenki elfoglalta a helyét. Én szokás szerint középen álltam. 

A zene elindult és azzal együtt mi is elkezdtük a táncot. Nem csak EGY , hanem T Ö B B    táncot adtunk elő. A csapat szerette volna, ha  két tánc Justin zenéjére legyen. Mivel nekem mindegy volt, hogy melyik táncokat adjuk elő, ezért belementem.  
Nagyon jól éreztem magam ott fent. Nem törődtem semmivel, csak és kizárólag a zenére koncentráltam. Aztán volt egy DUETT-ünk is. Ezt 2 fantasztikus táncosom adta elő. Nagyon ügyesek voltak. Hihetetlenül büszke voltam rájuk.  Ők ketten, utolérhetetlen párost alkotnak. 
Valami fantasztikus érzés, amikor ott táncolsz több ezer ember előtt és ők élvezik amit csinálsz.  Élvezik és tetszik nekik. Ez az érzés felülmúlhatatlan.  

Végeztünk a táncokkal. Megköszöntem mindenkinek a figyelmet és lesétáltunk a színpadról. 
Justin folytatta tovább a koncertet, mi pedig oldalról néztük.  Már nem tudom hányadszorra nézem végig a koncertet, de még mindig ugyanolyan csodálatos.  Megunhatatlan. 
Jött a Nothing Like Us. Az egyik kedvenc számom. Ha szomorú vagyok mindig ezt hallgatom. Megnyugtat.  
Justin már a szám felénél járt, amikor elsírta magát, felállt és lerohant a színpadról. Senki sem értette mi van. Scooter persze azonnal utána rohant, de Justin bezárkózott az öltözőjébe. 
- Ally kérlek! - jött oda Scoo.  Bólintottam, majd az öltöző felé siettem. Tudtam mi a baja.  Kopogtam de nem nyitotta ki. 
- Hagyj békén! - jött a válasz. 
- Justin én vagyok az! Nyisd ki légy szíves!  - halottam lépteit az ajtó túloldaláról. Egy kattanás és az ajtó nyitva volt. Lassan nyitottam be hozzá.  
A kanapén ült lehajtott fejjel. Leültem mellé.
- Vissza kell menned. - simítottam tenyerem  karjára - Scoo egy darabig elszórakoztatja őket, de ők téged akarnak látni. 
- Sajnálom! - állt fel - Sajnálok mindent. Nem kellett volna akkor választás elé állítanom és elrohannom, sajnálom a mai dolgot is, csak annyira kiborultam, hogy ittam és nem tudtam mit csinálok! Én nem akartam csak elakartam felejteni az egész.....
- Jól van értettem. - álltam fel tenyeremet szájára tapasztva - Semmi baj nem haragszom! 
- Nem haragszol? - vette le kezem szájáról.
- Ahhj de, de haragszom viszont szükségem van rád! Vagyis szükségünk  van rád! Nélküled nem teljes az éltünk. Akkor kerek minden, ha te is itt vagy velünk. 
- Köszönöm! - szorított magához. - Nagyon nagyon köszönöm, szeretlek!  
- Na de most vissza kell mennünk! - váltam el tőle és kezénél fogva magam után húztam.   
Visszament a színpadra, bocsánatot kért a rajongóktól és folytatta a koncertet. 
- Köszönöm! Jövök neked eggyel! - tette kezét vállamra Scooter.
- Igen jössz nekem eggyel! - nevettem el magam. 


Koncert után elmentünk egy szállodába mivel még senki sem akart hazamenni és a csapat nagy része bulizni akart. 
Justin lefeküdt egy kicsit pihenni, én pedig eljöttem a lányokkal vásárolni egy kicsit. Régen voltam már ilyen csajos estén. 
Kezdetként egy ruhaboltba mentünk, hogy tudjunk venni ruhát ma estére.  Én nem vittem túlzásba a dolgot, de a többiek! Azta!  Ha egy boltban, 30 ruhát nem vettek, akkor egyet sem!  A cipőkről pedig ne is beszéljünk. 
Miután felvásároltuk az összes boltot, beültünk koktélozni. Gondoltuk bemelegítünk az estére. Sajnos alkoholt nem ihatok...tudjátok a baba. 
- Ally te mit iszol? - kérdezte Emily az egyik táncosom. 
- Éééén egy alkoholmentes  Havana Beach-t kérek. - néztem fel az itallapról.
- Alkoholmentes? Ez most komoly Ally?
- Jaaaj ne már! Mi lesz veled így este? - nyavalyogtak a lányok.
- Sajnálom csajok, de az a helyzet, hogy nem ihatok alkoholt. - haraptam alsó ajkamba.
- Mi az hogy nem ihatsz? - néztek rám értetlenül.  Válaszol csak elmosolyodtam és pocakomra mutattam.
- Terhes vagy? 
- BIEBER BABAAA! - kiabálták.
- Cssssss! Ne kiabálj már! - csitítgattam őket. 
- Szóval akkor igen. 
- Igen. - bólogattam.
- Áááá de örülök! - ölelt meg Emily.
- Mindannyian örülünk! - mondta Brooke. 
- És mi lesz a neve?
- Fiú vagy lány?
- Mennyi idős? - bombáztak meg a lányok kérdésekkel. Haaaj édes istenem kár volt  elmondanom! 
- Nem tudom, szintén  nem tudom és 4 hónapos. - adtam egyszerű válaszokat.
- Akkor nem kéne még látszódnia? Mert én semmi változást nem látok! 
-  De kéne látszódnia. Nem tudom miért nem látszódik.  Mondjuk híztam 2 kilót. -  rántottam meg vállamat. Valójában nem érdekel, hogy nem látszódik. A lényeg, hogy egészséges legyen. 

Még vagy 2 órán át beszéltünk, majd hazafelé vettük az irányt. 
Nagy nehezen betuszkoltuk magunkat az ajtón a nagy szatyrokkal.
A nappaliban elég vicces látvány fogadott minket. 

31. You!

És meghoztam a 31. részt.
Nem lett valami hosszú, de szerintem annál izgalmasabb lett. Sajnálom, ha nem tetszik.:/

Jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel.!:)<3


- Kicsim gyere állj fel! - simogatta anya a hátamat - Nem maradhatsz ott. Na gyere! - majd karomnál fogva felhúzott a kanapéra. - Szedd össze magad, hallod?  Nem maradhatsz ilyen állapotban holnaptól fogva. - mi van?
- Ezt hogy érted? - kaptam rá tekintetemet. 
- Ne mondd, hogy nem emlékszel! Együtt megyünk Floridába. 
- Hogy hova? És kivel együtt?  - kerekedtek ki szemeim. 
- Floridába. Justinnak koncertje lesz és már régebben meg lett beszélve, hogy az egyik csoportodat hozod és  felléptek a koncerten. Komolyan kiment a fejedből? - mosolyodott el anya.  Ez most komoly? Tegnap szakítottunk, anyám tudja mennyire ramatyul vagyok és mosolyogva beszél róla?    

- Baromi jó! - motyogtam orrom alatt. Felálltam és felmentem a szobámba. 
Bár ne tettem volna. Szeme egyből megakadt a Justinnal közös fotóimon.   Akaratom ellenére is elmosolyodtam.
Bárcsak minden olyan lenne mint régen! 
Amikor még boldog voltam....bárcsak! 
A telefonom csörgésére lettem figyelmes. Apa.  Nagyon régen beszéltem már vele. 

- Szia apa! - vettem fel.
- Szia Kicsim! Minden rendben? 
- Igen persze... 
- Nem igazán ismerem  milyen az, amikor hazudsz, de tudod én is nézek ám tévét. -  szóval tudja. Hurrá..
- Oké semmi sincs rendben.  Katy miatt szakítottunk és holnap mehetek vele Floridába, de nem akarok! Nem tudok mit csinálni, ha a közelében vagyok vagy meglátok egy képet róla, egyből zokogni  kezdek. Nem mehetek így! Főleg, hogy az ő turnébuszával megyünk és.... -  szavaimat zokogásom fojtotta el.  
-  Ne sírj, hallod? Figyelj! Holnap elmész vele Floridába, minden oké lesz, nem fogsz sírni és úgy teszel, mintha minden rendben lenne. Ez így megfelel? -  néha magamat sem értem, miért pont apámmal beszélem meg ezeket a dolgokat.  Mondjuk régebben is mindig vele beszéltem meg az ilyeneket. Igaz ott volt anya, de apa előtt jobban megtudok nyílni.  Nagyon rossz, hogy mér nem él velünk. 
- Nem nem lesz jó, de majd átvészelem. Köszönöm apa szeretlek! 
- Én is szeretlek! De most mennem kell, mert az öcséd azt hiszem  a kutyát kergeti és biztos vagyok benne, hogy 2 percen belül elesik. Szia kislányom, sok sikert! 
- Szia apa köszi! Puszilom a többieket! - és már le is tette.  

Felálltam az ágyról és bementem a fürdőbe.  Gondoltam kicsit áztatom magam a zuhany alatt.
Valami fura érzés fogott el. A hasam görcsölni kezdett és hányingerem támadt.  A fejem is fájt. 
Lassan, nehogy elájuljak, lementem anyához. Épp tévézett.

- Anya nagyon rosszul vagyok. - ültem le mellé.
- Ugye ez nem valami kifogás, hogy nem tudsz eljönni holnap, mert beteg vagy? - húzta fel szemöldökét.
- Nem ez nem az. Tényleg rosszul vagyok. A hasam görcsöl, fáj a fejem és hányingerem van. - épp szólásra nyitotta a száját, de megállítottam -Mielőtt megkérdeznéd nem, nem vagyok terhes! 
- Biztos vagy benne? - nézett rám.
- Igen anya biztos. Ha terhes lennék, minimum 4 hónaposnak kéne lennie és akkor már látszódna! - mutattam pocakomra. 
- A biztonság kedvéért, nem akarunk elmenni ultrahangra? 
- Nem! - vágtam rá.
- Jaj kicsim kérlek! Igaz fiatal vagy de én már nagyon örülnék egy kis pici babának.  Te  nem örülnél neki?
- Hát.... De biztos örülnék neki. De azért hiányozna a szabadság. 
- Igen azt elhiszem. - ölelt át - Na, akkor elmegyünk? - nézett rám bociszemekkel.   Nagyon vicces amikor így néz rám.  

Végül beleegyeztem, mert én is kíváncsi voltam.  És a végeredmény meglepett. Örültem mert már tényleg szerettem volna egy kisbabát,  de kicsit szomorú is voltam, mert egy időre hanyagolnom kell a táncot. És van még valami. Az apja, akivel tegnap szakítottunk. Kíváncsi vagyok, hogyan fog rá majd reagálni. 

- Anya ígérd meg, hogy senkinek sem mondod el! Kérlek! 
- Jól van megígérem. Csak Abbynek. - fordította el fejét.
- Anya! - kiabáltam rá. 
- Oké senkinek! - emelte fel kezét védekezésképpen.


*MÁSNAP ÚTKÖZBEN*


Még mindig nem mondtam el senkinek, de most már muszáj lesz.  Már nem bírom magamban tartani! Tudni kell valakinek. És az a valaki....az apja lesz. 
Előhalásztam táskámból az ultrahangos képeket. Sóhajtottam egyet, majd felálltam és a szobája felé sétáltam. 
Benyitottam, de csak fejemet dugtam be az ajtón. Féltem.

- Beszélhetünk? - kérdeztem.
- Minek? Hogy megint elküldj a picsába? Kösz nem! - nyomkodta tovább a telefonját.                      - Előbb hallgasd, vagy inkább nézd meg mit akarok és utána, bunkózz oké? - ültem le mellé. Kiakarok vele békülni, de félek attól, hogy nem tudja majd elfogadni ezt az egészet. Hát, mindenre fel kell készülni. 
- Mondd! - nyomkodta tovább a telefont.
- Letennéd kicsit azt a szart és végre figyelnél rám? - vettem ki kezéből, mert már nagyon idegesített. 
- Mi van már? - ült fel rendesen. 
Nem szóltam semmit, csak átadtam neki a képeket.
- Mi ez? - nézett rám.
- Nézd meg. - sóhajtott egyet, majd kinyitotta a borítékot. 

Először értetlenül nézte, hogy mi lehet az, majd kikerekedett szemekkel nézte a képet. 
Szemei felcsillantak és szája mosolyra húzódott.  Talán örül neki, és minden olyan lesz mint régen? Remélem..

- Terhes vagy? 
- Igen. - bólogattam. 
- Úristen komolyan? 
- Igen! - mosolyogtam.
- Ez csodálatos! - ölelt meg. - Te leszel a világ legjobb anyukája! - adott puszit arcomra. 
- Nem is mondtam ki az apja. 
- Miért nem én vagyok? - vált el tőlem.
- De te vagy! - csókoltam meg.   

- Szeretlek titeket! - suttogta ajkaimba.  "Titeket" . Olyan jó volt ezt hallani. Most már nem érdekel,  hogy fel kell nőnöm és sok mindenről lemaradok. Ezt akarom. Boldogan élni vele és a gyerekünkkel.
   

30. Rohadt fotósok!

Uramisten! :O Már a 30. résznél járok.! Ezt el sem tudom hinni.!!  Nagyon nagyon szépen köszönöm nektek.!  Ha TI nem vagytok, akkor én már régen abbahagytam volna a blogot. Csak és kizárólag NEKTEK köszönhetem, hogy idáig eljutottam.  Nem is nagyon tudok mit mondani. Köszönöm.! Nagyon szeretlek titeket.!^_^ <333 

Még annyit hogy van egy új blogom, amit ITT tudtok elolvasni.:) Bízom benne, hogy ennek is akkora sikere lesz, mint a többi háromnak.:)

Remélem ez a rész is tetszeni fog.:)
Komizzatok és iratkozzatok fel.:)<333




*JUSTIN SZEMSZÖGE*


 Az ajtót hangosan csaptam be magam után.  Nem érdekelt semmi. Szemeimbe könnyek gyülekeztek, de nem engedtem ki őket.  Bemásztam a kocsimba és amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam Allyék háza elől.  
Úgy éreztem, hogy most minden összedőlt. 3 év alatt, felépítettünk egy rendes kapcsolatot és most...

Nem tudom mit csináljak. Olyan szinten tehetetlen vagyok, hogy az már tehetség. Oké ez most nem a legjobb alkalom poénkodni.  
Mérges vagyok magamra is mert egy barom voltam, de Allyre is, mert ilyen könnyen választott. 
Nem tudom mit tegyek. Itt ülök a kanapén, sírok és a tévét kapcsolgatom. Semmi értelmes nem megy ebben a kibaszott tévében?!  
Az egyik csatornán épp a sztár híreket olvasták. Persze, hogy belevették, hogy ma vagyunk 3 évesek. Vagyis, ma lettünk volna.

- A rohadt életbe! - vágtam földhöz a távirányítót.  Felálltam és felrohantam a szobámba. Kár volt. Egyből megpillantottam a szekrényemen lévő képet, amin Ally és én vagyunk.  Könnyeim záporként hullottak le arcomról. 
Rendbe kell ezt hoznom. 
Szeretem őt, az életemnél is jobban. 


*ALLY SZEMSZÖGE*


Egész éjszaka nem aludtam. Nagyon rosszul érzem magam.  Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy...hogy..szakítottunk.  És pont a 3 éves fordulónkon. Lehetne ennél rosszabb? 
Iszonyatosan hiányzik. Hozzá akarok bújni, megakarom ölelni, megakarom  csókolni, érzeni akarom illatát, hallani hangját, látni mosolyát. 
De félek, mosolyogni, már egy másik lány mellett látom. Ez az amitől a legjobban félek. 

Kikászálódtam az ágyamból és bementem a fürdőbe.  Belenéztem a tükörbe és a látszattól szó szerint sikítani lett volna kedvem.  Szemeim fáradtak, kisírtak és karikásak,  hajam össze  van gubancolódva  és a bőröm falfehér.  

Letusoltam, fogat, hajat mostam és visszamentem a szobámba. Megpróbáltam valami elviselhetőt felvenni. Megláttam a szekrényemben a táncegyenruhámat, amit versenyeken szoktunk viselni. 
A verseny! Basszus! Teljesen kiment a fejemből! 

Villámsebességgel   öltöztem fel és rohantam le a lépcsőn. Anyának csak egy "Szia nagyon sietek, majd jövök!" - öt mondtam és rohantam. Elmentem a verseny helyszínére, de ott már nem volt senki. Következő állomásom a táncterem volt. A csapat ott állt a bejárat előtt.  
Iszonyatos bűntudat gyötört, hogy cserbenhagytam őket.  Még egy dolog, ami miatt szarul érezhetem magam.  

- Jézusom gyerekek nagyon nagyon sajnálom! Iszonyatos bűntudatom van és kérlek ne haragudjatok, csak elég zűrös éjszakám volt. Nem aludtam semmit, fáradt és  elég szomorú vagyok és......
- Ally nyugodj meg! Semmi baj! Megértjük bármi is a baj. - szakította félbe hadarásomat  Tina, egyik táncosom. - Menjünk be és beszéljük meg. Elmeséled, hogy mi a baj és megoldjuk. - simogatta meg karomat.   14 éves és már is okosabb mint én.  
Bementünk és elmeséltem nekik az egész sztorit. 
Türelmesen végighallgattak és okos tanácsokkal láttak el. Nem hittem volna, hogy 21 évesen 14 évesek tanácsát fogadom majd meg. 
Kibeszélgettük magunkat és haza is mentek. Én eljöttem sétálni a parkba, mert muszáj kiszellőztetnem a fejem. 
Nagyon büszke vagyok a  csapatra mert 2.-ak lettek.   Biztos ügyesek voltak.  Szívesen megnéztem volna őket, ha nem lettem volna ilyen állapotban.   Most sem vagyok sokkal jobban, de valamivel mégis. Viszont zavar, hogy most sem lehetek egyedül. Tudom, hogy valahol, valaki csak arra vár, hogy lefotózhasson és közzétegye mindenhol. Aztán jön a nagy hír, hogy én és Ő szakítottunk...

- Allyyy! - rohant oda egy kislány és megölelte lábamat.
- Jazzy! Életem de hiányoztál! - guggoltam le hozzá és öleltem meg. 3 év alatt, nagyon sok mindenkit megismertem. Justin teljes családját és összes barátját. Nagyon szeretem Jazzyt és Jaxont. 
- Te is nekem. - fúrta fejét nyakamba - Mikor jössz el hozzánk? - kérdezte. Édes Istenem, hogyan mondjam el neki? 
- Tudod kicsim - váltam el tőle - nem biztos, hogy én már menni fogok hozzátok - mondtam könnyes szemekkel. Nem akartam neki ezt mondani...fájt. Nagyon. - De te bármikor jöhetsz hozzám. Amikor csak akarsz. Én mindig várni foglak téged is és Jaxont is. - simogattam meg arcát.
- És Justint?  - most mit mondjak neki? 
- Őt is. - nyögtem ki nagy nehezen és egy halvány mosoly jelent meg arcomon. 
- Jazzy! Hol vagy? - kiáltott egy ismerős hang. Ő volt az. 
- Itt vagyok! - szaladt oda hozzá. Felálltam. Tekintetem találkozott Justinéval. 
- Menj vissza Jaxonékhoz. - mondta Jazzynek - Én is megyek mindjárt. - nézett rám. 
Elengedte húgát, majd felém vett az irányt. 
- Beszélhetünk? - állt meg tőlem kb. fél méterre.
- Miről? Mégis mit akarsz? 
- Talán ha nem lennél ennyire flegma, akkor normálisan beszélgetni. - most komolyan bunkózik velem? 
- Bocs, most nincs kedvem. És pont te mondod, hogy én vagyok a flegma? Nem én vagyok Mr. Justin Mindent Megkapok Ezért Flegma Vagyok Bieber.  
- Mégis  3 évet együtt voltál  velem. - ült ki győzedelmes vigyor az arcára. Legszívesebben tuti letámadnám.... oké Ally ideje felkelni! 
- Tudod mit? - néztem hatalmas,  gyönyörű szép, barna szemeibe. Basszus  te idióta mit csinálsz? Fejezed már be Ally!  - Életem legrosszabb 3 éve volt. - hogy mondhattam ilyet? Életem legrosszabb 3 éve? Úristen nagyon hülye vagyok. Ez életem legszebb és legcsodálatosabb 3 éve volt. 
- Mintha nekem olyan jó lett volna. Ezért sem fog hiányozni semmi ebből a kapcsolatból. - vágta a fejemhez. Majdnem elbőgtem magam, de tudtam, hogy nem szabad. Most nem. 
- Miért, szerinted nekem bármi is hiányozni fog? - kérdeztem. Nem válaszolt, csak elkapta karomat, magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Ajkait lassan mozgatta enyémeken.  Próbáltam neki ellenállni, de nem ment. Egyszerűen nem. Hisz kitudna neki, pont neki ellenállni?  És most nem is akarok, mert elég sanszos, hogy ez lesz életem utolsó csókja tőle. 
- Ez fog a legkevésbé hiányozni! - vált el tőlem és elment.  Ott álltam és végignéztem, ahogyan hátat fordít, majd elmegy.  Életem értelme, elmegy. 

Eltört a mécses.  Sírva zuhantam a földre. 
Összegörnyedve ültem ott és csak sírtam. Tudtam, hogy most lett vége mindennek. Ennyi volt.    Bele kell törődnöm és továbblépni. Csak hogy ez nem ilyen egyszerű. 
Sosem fogom elfelejteni. Őt soha.

Vagy 1 órát ültem  a hideg földön. Tuti, hogy felfáztam, de most ez a legkisebb gondom.

- Kicsim gyere gyorsan! - ráncigált anya a nappaliba, amint beértem a házba. - Nézd! - mutatott a tévére. 

"Szakítottak?"

 "Vajon szakított Justin Bieber és Ally Frewen? A fiatal szerelmes pár tegnap ünnepelte volna a 3 éves évfordulójukat, ám a hírek szerint nem sült el valami jól. Felröppentek a pletykák, miszerint Bieber az évforduló estjén kérte volna meg kedvese kezét, bár egyenlőre nem tudni mi lett belőle.  Vajon a lány nemet mondott és ezért látták Biebert sírva távozni a sikeres tánctanár házából?  Mi történhetett odabent? Sokan állították, hogy végleg szakítottak, de a ma történt események után, már nem mondanánk véglegesnek ezt a dolgot. Egyik fotósunk fotózta le, Ally Frewent, amint elég meggyötört állapotba sétálgatott a parkban amikor megjelent Justin kishúga, majd utána maga a fiú is.  Hosszas veszekedésük, amiben állítólag megemlítették egymásnak hogy: Ez volt életünk legrosszabb 3 éve,  heves csókcsatában végződött, majd a szupersztár hátat fordított és elment. Ally sírva rogyott a földre, majd 1 óra után hazaindult. 

Most már tényleg vége van kapcsolatuknak és külön folytatják életüket? 

Amint többet tudunk meg, jelentkezünk!"  

 - Rohadt fotósok! - kiabáltam.

Megint elkapott a sírás.

Arcomat tenyerembe temetve zuhantam a földre és csak sírtam és sírtam.  

 

29. Most fogsz látni utoljára!

Köszönöm a komikat.!:) 
A következő részről annyit, hogy a következő rész, minimum 21. - én lesz fent. Sajnálom, de elutazunk a családdal és nem lesz rá időm...
Remélem ez is tetszeni fog, annak ellenére is, hogy szerintem nem lett a legjobb..:/
De azért jól esne már komi és 1-2 plusz feliratkozó.:) 
Köszönöm.!



Justin megkérte a kezem! - ugrottam le róla.    

- Tessék? - húzta fel szemöldökét anya - Komolyan? Úristen! Ugye igent mondtál?! - lépett közelebb.
- Igeen! - kiabáltam nevetve. 
- Mi ez a nagy kiabálás? - jött be Pattie.
- Esküvőt szervezünk! - fordult felé anya.
-  Összeházasodtok? - kérdezte Pattie.
- Igen! - vágtuk rá egyszerre Justinnal.
- Gyerekek úgy örülök nektek! Családos ölelés! - és megöleltük egymást egyszerre, mind a 4-en.
Már így három év alatt egy mondhatni kis családdá kovácsolódtunk össze. Nagyon szeretem Pattiet. Ő a 3. anyukám, anya és Abby után. Neki is elmondhatok bármit és mindenben segít.  

Ezek után felhívtam apuékat, Ashleyéket és az összes többi rokont és barátot. A nővéremet viszont kihagytam...hupsz. Apropó a nővérem. Miután sikeresen befejezte az egyetemet Magyarországon, ideköltözött a barátjával.    

- Szia húgi! - vette fel.
- Szia Katy! Van egy nagy hírem!
- Mi? Úristen! Terhes vagy?! 
- Dehogyis! Ott még nem tartunk! Viszont, megkérte a kezemet! - kiabáltam a telefonba.
- És igent mondtál?
- Igen! 
- Nem! - kiabált Katy.
- Nem? -kérdeztem vissza. 
- Nem! 
- Miért nem?
- Hogy tehetted ezt?! Tudod jól, hogy mindig is mire vágytam és te még ettől is megfosztanál? - kiabálta. Most mit csináltam?
- Várj! Nem értem. Tudod mit!? Átmegyek. Negyedóra és ott vagyok. - meg sem várva válaszát letettem.  Felkaptam a táskámat és rohantam le a lépcsőn.

- Kicsim Justinnal épp azt beszéltük...
- Sajnálom anya most nem érek rá, át kell mennem Katyhez. Majd jövök. - csaptam be magam mögött az ajtót Gyalog kellett mennem, mivel a kocsimat eladtam. Kellett a pénz, hogy megtudjam nyitni a tánciskolát. 

Olyan gyorsan mentem, ahogyan csak tudtam. Nem értettem mi baja volt Katynek. Hogy miért akadt ki  ennyire.  És mitől fosztanám én meg?  Néha nem értem mi van vele. Csak rájön az ötperces dühkitörés vagy mi?  Sosem tettem semmit ellene amivel megbánthatnám és tudtommal semmitől sem fosztottam meg. 
Odaértem és csengetés, kopogás nélkül benyitottam. Emett (Katy barátja) nem volt itthon gondolom, mivel a kocsija sincs itthon.

- Katy! Hol vagy? - vettem le a cipőmet.  
Bementem a nappaliba és megpillantottam az én drágalátos nővéremet.
- Hogy tehetted ezt:? Tudtad, hogy ez nekem mennyire fontos. 
- Nézd! Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! Mitől fosztottalak meg és egyáltalán mivel bántottalak meg? - kiabáltam már én is.
-   Mindig minden csak a tiéd volt. - kezdte el magyarázni, most  már nyugodtabban. - Mindig mindenben te voltál az első.  A tanulásban, a táncban...mindenben. Bármire vágytál azt megkaptad apáéktól. Mindig is te voltál a kis kedvencük.    Én mindig csak 2. gyerek voltam.  Amikor elegem lett az "Allynek mindent Katynek semmit" játékból, akkor költöztem Emetthez.  Persze vártam, hogy majd anya tiltakozik, hogy ne menjek el, de várhattam. Egyáltalán nem is érdekeltem.  Te voltál szinte az egyetlen, aki még foglalkozott velem a családból.  Amikor még kicsik voltunk, mindig neked álmodoztam róla, hogy milyen esküvőt szeretnék. Te megígérted nekem, hogy csak és kizárólag akkor lesz az esküvőd, miután nekem már megvolt. És ezt teljesen komolyan vettem és máig sem felejtettem el.  Aztán amikor felhívtál, hogy összeházasodtok....nagyon rosszul esett. - hajtotta le fejét. Úristen! Komolyan ilyen rossz lettem volna? 
 - Én sem kaptam meg mindent, amit akartam.
- Ó dehogyisnem! Csak te ezt észre sem vetted, mert annyira el lettél kényeztetve.  Világ életeben egy elkényeztetett önző liba voltál. - nevetett. 
- Ó igen! Tudod lerí rólad, hogy mennyire irigy vagy! 
- Én irigy? - állt fel.
- Igen az vagy. Irigy vagy, mert én előbb mertem eljegyeztetni magamat.  Nincs semmi bajod, csak is ez. - mondtam végig szemébe nézve. 
- Tudod mit? Menj és légy boldog. Nem érdekel. Mostantól te már nem vagy senki. Az én szememben már megszűntél létezni.  Soha többet nem akarlak látni.
- Szóval már számodra nem vagyok a testvéred?
- Nem. Te már egy senki vagy számomra. És most pedig, húzzál innen kifelé, de nagyon gyorsan. - mutatott az ajtó felé.  
Fogtam magam és elindultam kifelé. Hallottam, ahogyan becsapja mögöttem az ajtót. 
Hátranéztem a házra és elindultam. 
Most konkrétan kitagadott a saját nővérem. Komolyan nem értem, hogy miért lett ilyen. Igen lehet, hogy elvagyok kényeztetve, de ez nem az én hibám. Sosem követeltem tőlük semmit. Sosem nyavalyogtam semmiért és ha jól emlékszem Katy is megkapott mindent amit akart. Legyen az cipő, ruha, telefon...bármit amit akart.  Ennyi erővel én is simán kiakadhattam volna rá, de én nem tettem. Nem tettem, mert szeretem őt. 

- Szia Ally! - állt meg mellettem egy autó. 
- Szia Emett! - köszöntem neki és próbáltam mosolyt erőltetni arcomra.
- Náluk voltál?
- Igen.  Össze is vesztem Katyvel.
- Mi történt? - kérdezte.
- Szerintem ő biztosan elmondjam szóval...
- Oké. Amúgy hogy vagytok?  
- Hát eddig minden jó volt, de most...már nem tudom mi lesz. - hajtottam le fejem. - Viszont most inkább megyek. Szia Emett. 
- Szia! - húzta fel a kocsi ablakát és elhajtott. 

Hazaértem egy egyből a szobám felé vettem az irányt.  Nem mondtam semmit se anyáéknak, se Justinnak. Felbaktattam a lépcsőn és bezártam az ajtót.  Nem akartam most láti senkit.
Nem emlékszem rá, hogy én bármit is megígértem volna neki amikor még kicsik voltunk. De nem érdekel. Hozzámegyek Justinhoz és boldog leszek. Akár Katyvel, akár nélküle.

- Kicsim nyisd ki az ajtó! Beszéljünk. - kopogott Justin.  
Felálltam az ágyról, kinyitottam az ajtót, majd visszazuhantam az ágyamba. Justin mellém feküdt.
- Katy felhívta  anyukádat. - simogatta combomat.
- És elmondta? - néztem rá.
- Igen. 
- Lehet, hogy igaza van. 
- Mégis miben? - ült fel.
-  Mindenben. - ültem fel én is - Egy elkényeztetett, önző liba vagyok. Nem kéne ezt vele tennem. A testvérem és szeretem őt! 
- Oké elég! Elegem van ebből! - állt fel idegesen. Most meg mi baja van?
- Miből? Miből van eleged? - mentem mellé.
- Ebből az egészből!  2 órával ezelőtt megkértem a kezed és te igent mondtál, mostmeg már nem akarsz hozzám jönni? - tárta szét karjait.
- De hozzád akarok menni, de nem most. Megvárom Katyék esküvőjét. 
- Jól van, oké. Te megvárod, de én nem fogom! Választhatsz! Vagy most hozzám jössz, vagy ennyi volt! 
- Tessék? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Jól hallottad! Várom a válaszodat. 
- Oké.  Nekem a családom a legfontosabb, szóval szia. - mondtam könnyeimet visszatartva. 
- Igen? Ennyi? Szia és kész vége ennyi volt? 
- Választás elé állítottál én pedig döntöttem.
- Most fogsz látni életedben utoljára, ha ezt teszed! 
- Katy a testvérem. - hajtottam le fejem. 

Justin egy szó nélkül kiment a szobából. Becsuktam az ajtót és zokogva a földre ereszkedtem. 
Nem ezt akartam! Nem így akartam! 
Nagyon fájt. Mintha egy izzó vasrudat dugtak volna le a torkomon. 
De vége van. Ennyi volt.  Nem tudok mit tenni....
Nagyon elcsesztem.
Nélküle az életem pedig egy nagy üres fekete folt. 

 

Elsó Díjam.!:)

Bocsi, hogy most nem résszel jövök, de ahogyan Justin mondaná: "SOON" :D
Köszönöm szépen az első díjamat: Belieber Diia-nak.!:)
Nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy már ezt is sikerült elérnem.! Köszönöm.! 
Nézzetek be Diia-hoz is.!;)
http://chanelandjustinlovestory.blogspot.hu/


1, 10 dolog magamról:

1, Szőke hajam van.
2, Nem csak kívülről vagyok szőke..:D
3, Az osztálytársam szerint közveszélyes vagyok. XD
4, Utálom a törit, de legjobban a tanárt.
5, Ha tehetném, egész nap csak táncolnék.
6, Imádom a tetkókat!*.*
7, Lila szobám van. ^_^
8,  Szívesen élnék külföldön.
9,  Nekem nem nagyon tetszik  a blogom.
10, Megöltem egy katicát.. :O 


2, Kérdések:

 1. Kedvenc sportod?  - TÁNC.*.*
2. Mit tervezel még nyárra?   - Talán elolvasom a kötelezőt.
3. Mész valahová nyaralni, és ha igen hova?  - Igeen.:D Go Horvátország.;)
4. Leggyakoribb szó amit mondasz?  - Izéé..
5. Mit szeretnél most?        - Justiin Biebeer. :3
6. Ki a példaképed?    Justin és Palvin Barbii.<3
7. Coca cola vagy pepsi?   - Coca cola.
8. Olvasod a blogom?   - Már igeen.:D
9. Kedvenc édesség?      - Csokii minden mennyiségben.:D
10. Mi a keresztneved?      - Haha. Titok.;)


 3,  Kérdéseim: 

1. Van köteleződ?
2. Ha igen, kiolvastad már?
3. Egyáltalán szeretsz olvasni?
4. Tetszik a blogom?
5.  Szerinted Justin tényleg drogozik?
6. Mit tennél, ha találkoznál vele élőben?
7. Mit szoktál csinálni, ha egész nap, megállás nélkül bőgsz?
8. Mi az igazi neved?
9. Kedvenc cipő márka?
10. Miből áll a pizsamád? :D

Küldöm:

http://vitorlastaborwithjustin.blogspot.hu
 
 










   

28. Nem...

Köszönöm szépen az 6 komit.!:) Kicsit többre számítottam, de nem baj.!:) Ezzel is nagyon nagyon nagyon elégedett vagyok, mert már 6 rendszeres olvasom van.!:D  Köszönöm köszönöm köszönöm.!
Még mielőtt belekezdenétek csak annyit, hogy amikor elkezdődik a suli, valószínűleg abbahagyom a blogot.  Sajnálom de ezt nem tudom továbbcsinálni.  3 blogom van és nem lesz időm rá. Plusz még bejön 3 új tantárgy is. Nem lesz időm a tanulás mellett. Remélem megértitek.
 Bízom benne, hogy  ez a rész is tetszeni fog.;)  Igaz egy kicsit, sokkal később van, de nagyon remélem így is tetszeni fog.! Iratkozzatok fel, és  komizzatok.!<33



*3 évvel később* 


Ma 3 éve, hogy együtt vagyunk Justinnal.  Nagyon jól telt ez a 3 év.   Justinnál és nálam  is minden a legjobban alakult.   Megnytiottam a  saját tánciskolámat és beindult a karrierem.   Mindenféle táncot tanítok. Legyen az hip-hop, jazz, balett vagy akár páros tánc.   Rendszeres viszem a tanítványokat versenyekre és nagyon sokat meg is nyertünk már.   
Időközben apának és Abbynek született egy fia, így most van egy 2  éves öcsém. Anyu talált magának egy pasit, akivel nagyon jól elvannak.  Szerintem is jó fej. Igaz sokat nem találkozunk, mert ők általában dolgoznak, én pedig a legtöbb időmet a táncteremben  töltöm. 
Miután elköltözünk New York-ba, Justin vett egy házat tőlünk nem messze. Ő és Pattie laknak ott, már amikor Justin is itthon van. 
Most éppen egy kisebb turnén van. Már lassan 4 hónapja, hogy nem találkoztunk, de ma az évfordulónk  alkalmából hazajön. Izgatott vagyok az este miatt.  Már nagyon hiányzik. Ez a 4 hónap úgy, hogy közben nem láthattam, nem bújhattam hozzá, nem érezhettem ajkainak édes ízét.... iszonyatosan hiányzik. 
Néha- néha Ashleyék is meglátogatnak.  Nagyon nehéz így tartani a kapcsolatot, hogy mindenki külön van. Ashleyék    Franciaországba  költöztek, Stella és Alexa Spanyolországba,  Dya pedig Arizonába. Nagyon szétszórtan vagyunk.  Hiányoznak. Néha előveszem azt a kis könyvet, amibe az emlékeinket gyűjtöttem össze.  Végignézem s felidézem őket. Milyen jó is volt, amikor még együtt voltunk.  A sok baromság amit csináltunk. Elmosolyodom és becsukom a könyvet, különben előtörne belőlem a megállíthatatlan zokogás. 

- Oké mindenki előröl! 5,6,7,8! - épp a 14-15  éves korosztályú hip-hop csapatot készítem fel, a holnapi versenyre. Ez lesz ebben az évben a 12. versenyük. Nagyon ügyesek! Szereztünk 8 arany, 2 ezüst érmet.  A másik 2 versenyen nem értünk el helyezést.  Csalódottak voltunk, de meg kell tanulnunk veszíteni is. Nem lehetünk mindig győztesek. 
A legtöbb versenyen, engedélyezik azt is, hogy a tanár is táncolhasson a csapattal. Ez persze minden csapatnak hoz, egy csöppnyi előnyt.  Én is szoktam táncolni. Nem azért, mert azt gondolom, hogy elkél a csapatnak egy kis segítség, hanem azért, mert egyszerűen imádom ezt csinálni! Végre az én álmom is valóra vált. 21 éves vagyok és sikeres tánctanár.  Ezt akartam mindig is. 
Most is gyakorlok a többiekkel.  A koreográfia nem a legkönnyebb, de nem is az a megtanulhatatlan fajta.  És már a csapat is mondhatja magára azt, hogy profik. 

Épp visszaértem a forgásból, amikor a tükörben az ajtóra pillantottam és megláttam Őt.  Ott állt nekidőlve az ajtónak egy rózsával a kezében.  Megfordultam és elindultam felé.  A többiek is megálltak és mosolyogva figyeltek.   A nyakába ugrottam  és megcsókoltam, amiből egy hosszú szájra puszi lett. De még ez is olyan jó volt.... 4 hónap után meg pláne!  

- Hiányoztál! - vált el tőlem.
- Te is nekem. Nagyon! - bújtam hozzá.
- Hoztam neked valamit. - nyújtotta át a rózsát.  Mögöttünk csak azt a bizonyos "óóóóóó" hangot lehetett hallani. 
- Köszönöm! - vettem el tőle. - Most vissza kell mennem, mert  készülünk a holnapi versenyre.
- Jól van menj csak. Én itt megvárlak. - mutatott az egyik székre.
- Köszönöm! - nyomtam puszit az arcára.
A virágot leraktam az asztalomra és visszamentem a többiekhez.

A  TÁNC  elég jól sikerült..szerintünk. Megkérdeztük Justint is és neki is nagyon tetszett. Még egy párszor elpróbáltuk és javítgattunk rajta, de aztán vége lett az órának. Elköszöntem a többiektől egy "Holnap találkozunk a versenyen" - el, majd mi is elindultunk haza Jussal. 

- Anyuék tudják, hogy már itt vagy? - kérdeztem útközben. 
- Nem. Nekik is meglepetés lesz. - mosolygott.
- Akkor velem találkoztál leges legelőször? - mosolyogtam vissza. 
- Pontosan. Nagyon rossz volt nélküled.  -  simogatta meg kezemet.
-  Nélküled is. - fogtam meg kezét. - Ugye holnap eljössz szurkolni? 
- Ki nem hagynám!  - mondta miközben leállította az autót. Kiszálltunk és elindultunk befelé.  Gondolom itt van Pattie is. Szinte mindennap itt van. Mivel anya pasija napközben dolgozik, így anya egész nap Pattievel van. Vagy ő jön át, vagy anya megy. Nagyon jó barátnők lettek ezalatt a 3 év alatt.  

Kinyitottam az ajtót és kézen fogva  besétáltunk. 
- Sziasztok! Megjöttünk! - kiabáltam.
- Szia! Kivel jött.... Justin, kisfiam!  -  jött oda Pattie és rögtön Justin nyakába borult. Én bementem anyához a konyhába.
- Szia anya! - adtam puszit az arcára.
- Szia kicsim. Kivel jöttél? - kérdezte felém fordulva.
- Velem. - lépett be Justin.
- Jó ég Justin! De régen láttalak! - ölelte meg anya is Justint. Olyan jó látni, hogy ilyen jól kijönnek egymással.   

Még beszélgettünk egy kicsit, aztán Justinnal felmentünk a szobámba. 
Kicsit kettesben akartunk lenni, így ennyi idő után. Olyan gyorsan elrepült ez a 3 év.  Mintha csak  most lett volna 18. szülinapom. 

- Mit csináltál ezalatt a 4 hónap alatt? - kérdezte Jus, miközben ledőltünk az ágyra. 
- Mindennap a táncteremben voltam és megnyertünk 2 versenyt. Ezenkívül semmit.
-  Bulizni sem voltál meg semmi? - húzta fel szemöldökét.
- Alig volt valamire időm.   Talán egyszer elmentem bulizni a lányokkal.
- Milyen lányokkal? - kapta fel fejét. 
- A legidősebb csoporttal. Mostanában nagyon jól elvagyunk és elmentünk bulizni. -  igen igen. Van a legidősebb csoportom.  Vagyis, inkább mondanám úgy, hogy a velem egyidős csoport. Nagyon összeszoktunk és mivel egyidősek vagyunk, ezért mindig van közös témánk is. 
- Értem.  Lenne egy kérdésem. - ült fel. Követtem példáját és én is felültem -  Már nagyon régóta együtt vagyunk.  Sokat gondolkoztam rajta és úgy érzem, hogy jól megfontoltam ezt az egészet. Ezalatt a 3 év alatt, megtaláltam benned azt, akit mindennél jobban szeretek és bármire képes lennék érte.  Nagyon nem készültem beszéddel meg semmivel, de.. - szállt le az ágyról és letérdelt elém - Allyson Frewen, lennél a feleségem? -  húzott elő zsebéből egy   dobozt, benne egy gyönyörű szép gyűrűvel.  Te jó ég! Ezt most komolyan megkérdezte? Úristen! Ez nagyon, nagyon váratlanul ért.  Most mit mondjak? Ha nemet mondok, akkor tuti vége mindennek és örökre elfelejthetem. De ha igent mondok, akkor meg együtt lehetünk  örökre.   Jól megfontoltad te ezt Ally? Kérdeztem magamtól. Valamit muszáj válaszolnom, mert szegény gyerek már vagy 2 perce csak néz rám azokkal a nagy  barna bociszemeivel. 
- Nem... - ráztam fejem. 
- Mi? Ez most komoly? - állt fel teljesen kétségbeesetten.
- Dehogyis, csak szívatlak! Igen Igen és Igen! - ugrottam nyakába.
- Huu már megijedtem!
- Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek?! - kérdeztem, miközben felhúzta ujjamra a gyűrűt.  Ismét nyakába ugrottam és megcsókoltam. Fenekemnél fogva felemelt, lábaimat dereka köré fontam. 
- Kicsim! - nyitott be anya. - Ne haragudjatok! Meg zavartam valamit? 
- Justin megkérte a kezem! - ugrottam le róla.