28. Nem...

Köszönöm szépen az 6 komit.!:) Kicsit többre számítottam, de nem baj.!:) Ezzel is nagyon nagyon nagyon elégedett vagyok, mert már 6 rendszeres olvasom van.!:D  Köszönöm köszönöm köszönöm.!
Még mielőtt belekezdenétek csak annyit, hogy amikor elkezdődik a suli, valószínűleg abbahagyom a blogot.  Sajnálom de ezt nem tudom továbbcsinálni.  3 blogom van és nem lesz időm rá. Plusz még bejön 3 új tantárgy is. Nem lesz időm a tanulás mellett. Remélem megértitek.
 Bízom benne, hogy  ez a rész is tetszeni fog.;)  Igaz egy kicsit, sokkal később van, de nagyon remélem így is tetszeni fog.! Iratkozzatok fel, és  komizzatok.!<33



*3 évvel később* 


Ma 3 éve, hogy együtt vagyunk Justinnal.  Nagyon jól telt ez a 3 év.   Justinnál és nálam  is minden a legjobban alakult.   Megnytiottam a  saját tánciskolámat és beindult a karrierem.   Mindenféle táncot tanítok. Legyen az hip-hop, jazz, balett vagy akár páros tánc.   Rendszeres viszem a tanítványokat versenyekre és nagyon sokat meg is nyertünk már.   
Időközben apának és Abbynek született egy fia, így most van egy 2  éves öcsém. Anyu talált magának egy pasit, akivel nagyon jól elvannak.  Szerintem is jó fej. Igaz sokat nem találkozunk, mert ők általában dolgoznak, én pedig a legtöbb időmet a táncteremben  töltöm. 
Miután elköltözünk New York-ba, Justin vett egy házat tőlünk nem messze. Ő és Pattie laknak ott, már amikor Justin is itthon van. 
Most éppen egy kisebb turnén van. Már lassan 4 hónapja, hogy nem találkoztunk, de ma az évfordulónk  alkalmából hazajön. Izgatott vagyok az este miatt.  Már nagyon hiányzik. Ez a 4 hónap úgy, hogy közben nem láthattam, nem bújhattam hozzá, nem érezhettem ajkainak édes ízét.... iszonyatosan hiányzik. 
Néha- néha Ashleyék is meglátogatnak.  Nagyon nehéz így tartani a kapcsolatot, hogy mindenki külön van. Ashleyék    Franciaországba  költöztek, Stella és Alexa Spanyolországba,  Dya pedig Arizonába. Nagyon szétszórtan vagyunk.  Hiányoznak. Néha előveszem azt a kis könyvet, amibe az emlékeinket gyűjtöttem össze.  Végignézem s felidézem őket. Milyen jó is volt, amikor még együtt voltunk.  A sok baromság amit csináltunk. Elmosolyodom és becsukom a könyvet, különben előtörne belőlem a megállíthatatlan zokogás. 

- Oké mindenki előröl! 5,6,7,8! - épp a 14-15  éves korosztályú hip-hop csapatot készítem fel, a holnapi versenyre. Ez lesz ebben az évben a 12. versenyük. Nagyon ügyesek! Szereztünk 8 arany, 2 ezüst érmet.  A másik 2 versenyen nem értünk el helyezést.  Csalódottak voltunk, de meg kell tanulnunk veszíteni is. Nem lehetünk mindig győztesek. 
A legtöbb versenyen, engedélyezik azt is, hogy a tanár is táncolhasson a csapattal. Ez persze minden csapatnak hoz, egy csöppnyi előnyt.  Én is szoktam táncolni. Nem azért, mert azt gondolom, hogy elkél a csapatnak egy kis segítség, hanem azért, mert egyszerűen imádom ezt csinálni! Végre az én álmom is valóra vált. 21 éves vagyok és sikeres tánctanár.  Ezt akartam mindig is. 
Most is gyakorlok a többiekkel.  A koreográfia nem a legkönnyebb, de nem is az a megtanulhatatlan fajta.  És már a csapat is mondhatja magára azt, hogy profik. 

Épp visszaértem a forgásból, amikor a tükörben az ajtóra pillantottam és megláttam Őt.  Ott állt nekidőlve az ajtónak egy rózsával a kezében.  Megfordultam és elindultam felé.  A többiek is megálltak és mosolyogva figyeltek.   A nyakába ugrottam  és megcsókoltam, amiből egy hosszú szájra puszi lett. De még ez is olyan jó volt.... 4 hónap után meg pláne!  

- Hiányoztál! - vált el tőlem.
- Te is nekem. Nagyon! - bújtam hozzá.
- Hoztam neked valamit. - nyújtotta át a rózsát.  Mögöttünk csak azt a bizonyos "óóóóóó" hangot lehetett hallani. 
- Köszönöm! - vettem el tőle. - Most vissza kell mennem, mert  készülünk a holnapi versenyre.
- Jól van menj csak. Én itt megvárlak. - mutatott az egyik székre.
- Köszönöm! - nyomtam puszit az arcára.
A virágot leraktam az asztalomra és visszamentem a többiekhez.

A  TÁNC  elég jól sikerült..szerintünk. Megkérdeztük Justint is és neki is nagyon tetszett. Még egy párszor elpróbáltuk és javítgattunk rajta, de aztán vége lett az órának. Elköszöntem a többiektől egy "Holnap találkozunk a versenyen" - el, majd mi is elindultunk haza Jussal. 

- Anyuék tudják, hogy már itt vagy? - kérdeztem útközben. 
- Nem. Nekik is meglepetés lesz. - mosolygott.
- Akkor velem találkoztál leges legelőször? - mosolyogtam vissza. 
- Pontosan. Nagyon rossz volt nélküled.  -  simogatta meg kezemet.
-  Nélküled is. - fogtam meg kezét. - Ugye holnap eljössz szurkolni? 
- Ki nem hagynám!  - mondta miközben leállította az autót. Kiszálltunk és elindultunk befelé.  Gondolom itt van Pattie is. Szinte mindennap itt van. Mivel anya pasija napközben dolgozik, így anya egész nap Pattievel van. Vagy ő jön át, vagy anya megy. Nagyon jó barátnők lettek ezalatt a 3 év alatt.  

Kinyitottam az ajtót és kézen fogva  besétáltunk. 
- Sziasztok! Megjöttünk! - kiabáltam.
- Szia! Kivel jött.... Justin, kisfiam!  -  jött oda Pattie és rögtön Justin nyakába borult. Én bementem anyához a konyhába.
- Szia anya! - adtam puszit az arcára.
- Szia kicsim. Kivel jöttél? - kérdezte felém fordulva.
- Velem. - lépett be Justin.
- Jó ég Justin! De régen láttalak! - ölelte meg anya is Justint. Olyan jó látni, hogy ilyen jól kijönnek egymással.   

Még beszélgettünk egy kicsit, aztán Justinnal felmentünk a szobámba. 
Kicsit kettesben akartunk lenni, így ennyi idő után. Olyan gyorsan elrepült ez a 3 év.  Mintha csak  most lett volna 18. szülinapom. 

- Mit csináltál ezalatt a 4 hónap alatt? - kérdezte Jus, miközben ledőltünk az ágyra. 
- Mindennap a táncteremben voltam és megnyertünk 2 versenyt. Ezenkívül semmit.
-  Bulizni sem voltál meg semmi? - húzta fel szemöldökét.
- Alig volt valamire időm.   Talán egyszer elmentem bulizni a lányokkal.
- Milyen lányokkal? - kapta fel fejét. 
- A legidősebb csoporttal. Mostanában nagyon jól elvagyunk és elmentünk bulizni. -  igen igen. Van a legidősebb csoportom.  Vagyis, inkább mondanám úgy, hogy a velem egyidős csoport. Nagyon összeszoktunk és mivel egyidősek vagyunk, ezért mindig van közös témánk is. 
- Értem.  Lenne egy kérdésem. - ült fel. Követtem példáját és én is felültem -  Már nagyon régóta együtt vagyunk.  Sokat gondolkoztam rajta és úgy érzem, hogy jól megfontoltam ezt az egészet. Ezalatt a 3 év alatt, megtaláltam benned azt, akit mindennél jobban szeretek és bármire képes lennék érte.  Nagyon nem készültem beszéddel meg semmivel, de.. - szállt le az ágyról és letérdelt elém - Allyson Frewen, lennél a feleségem? -  húzott elő zsebéből egy   dobozt, benne egy gyönyörű szép gyűrűvel.  Te jó ég! Ezt most komolyan megkérdezte? Úristen! Ez nagyon, nagyon váratlanul ért.  Most mit mondjak? Ha nemet mondok, akkor tuti vége mindennek és örökre elfelejthetem. De ha igent mondok, akkor meg együtt lehetünk  örökre.   Jól megfontoltad te ezt Ally? Kérdeztem magamtól. Valamit muszáj válaszolnom, mert szegény gyerek már vagy 2 perce csak néz rám azokkal a nagy  barna bociszemeivel. 
- Nem... - ráztam fejem. 
- Mi? Ez most komoly? - állt fel teljesen kétségbeesetten.
- Dehogyis, csak szívatlak! Igen Igen és Igen! - ugrottam nyakába.
- Huu már megijedtem!
- Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek?! - kérdeztem, miközben felhúzta ujjamra a gyűrűt.  Ismét nyakába ugrottam és megcsókoltam. Fenekemnél fogva felemelt, lábaimat dereka köré fontam. 
- Kicsim! - nyitott be anya. - Ne haragudjatok! Meg zavartam valamit? 
- Justin megkérte a kezem! - ugrottam le róla.