30. Rohadt fotósok!

Uramisten! :O Már a 30. résznél járok.! Ezt el sem tudom hinni.!!  Nagyon nagyon szépen köszönöm nektek.!  Ha TI nem vagytok, akkor én már régen abbahagytam volna a blogot. Csak és kizárólag NEKTEK köszönhetem, hogy idáig eljutottam.  Nem is nagyon tudok mit mondani. Köszönöm.! Nagyon szeretlek titeket.!^_^ <333 

Még annyit hogy van egy új blogom, amit ITT tudtok elolvasni.:) Bízom benne, hogy ennek is akkora sikere lesz, mint a többi háromnak.:)

Remélem ez a rész is tetszeni fog.:)
Komizzatok és iratkozzatok fel.:)<333




*JUSTIN SZEMSZÖGE*


 Az ajtót hangosan csaptam be magam után.  Nem érdekelt semmi. Szemeimbe könnyek gyülekeztek, de nem engedtem ki őket.  Bemásztam a kocsimba és amilyen gyorsan csak tudtam elhajtottam Allyék háza elől.  
Úgy éreztem, hogy most minden összedőlt. 3 év alatt, felépítettünk egy rendes kapcsolatot és most...

Nem tudom mit csináljak. Olyan szinten tehetetlen vagyok, hogy az már tehetség. Oké ez most nem a legjobb alkalom poénkodni.  
Mérges vagyok magamra is mert egy barom voltam, de Allyre is, mert ilyen könnyen választott. 
Nem tudom mit tegyek. Itt ülök a kanapén, sírok és a tévét kapcsolgatom. Semmi értelmes nem megy ebben a kibaszott tévében?!  
Az egyik csatornán épp a sztár híreket olvasták. Persze, hogy belevették, hogy ma vagyunk 3 évesek. Vagyis, ma lettünk volna.

- A rohadt életbe! - vágtam földhöz a távirányítót.  Felálltam és felrohantam a szobámba. Kár volt. Egyből megpillantottam a szekrényemen lévő képet, amin Ally és én vagyunk.  Könnyeim záporként hullottak le arcomról. 
Rendbe kell ezt hoznom. 
Szeretem őt, az életemnél is jobban. 


*ALLY SZEMSZÖGE*


Egész éjszaka nem aludtam. Nagyon rosszul érzem magam.  Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy...hogy..szakítottunk.  És pont a 3 éves fordulónkon. Lehetne ennél rosszabb? 
Iszonyatosan hiányzik. Hozzá akarok bújni, megakarom ölelni, megakarom  csókolni, érzeni akarom illatát, hallani hangját, látni mosolyát. 
De félek, mosolyogni, már egy másik lány mellett látom. Ez az amitől a legjobban félek. 

Kikászálódtam az ágyamból és bementem a fürdőbe.  Belenéztem a tükörbe és a látszattól szó szerint sikítani lett volna kedvem.  Szemeim fáradtak, kisírtak és karikásak,  hajam össze  van gubancolódva  és a bőröm falfehér.  

Letusoltam, fogat, hajat mostam és visszamentem a szobámba. Megpróbáltam valami elviselhetőt felvenni. Megláttam a szekrényemben a táncegyenruhámat, amit versenyeken szoktunk viselni. 
A verseny! Basszus! Teljesen kiment a fejemből! 

Villámsebességgel   öltöztem fel és rohantam le a lépcsőn. Anyának csak egy "Szia nagyon sietek, majd jövök!" - öt mondtam és rohantam. Elmentem a verseny helyszínére, de ott már nem volt senki. Következő állomásom a táncterem volt. A csapat ott állt a bejárat előtt.  
Iszonyatos bűntudat gyötört, hogy cserbenhagytam őket.  Még egy dolog, ami miatt szarul érezhetem magam.  

- Jézusom gyerekek nagyon nagyon sajnálom! Iszonyatos bűntudatom van és kérlek ne haragudjatok, csak elég zűrös éjszakám volt. Nem aludtam semmit, fáradt és  elég szomorú vagyok és......
- Ally nyugodj meg! Semmi baj! Megértjük bármi is a baj. - szakította félbe hadarásomat  Tina, egyik táncosom. - Menjünk be és beszéljük meg. Elmeséled, hogy mi a baj és megoldjuk. - simogatta meg karomat.   14 éves és már is okosabb mint én.  
Bementünk és elmeséltem nekik az egész sztorit. 
Türelmesen végighallgattak és okos tanácsokkal láttak el. Nem hittem volna, hogy 21 évesen 14 évesek tanácsát fogadom majd meg. 
Kibeszélgettük magunkat és haza is mentek. Én eljöttem sétálni a parkba, mert muszáj kiszellőztetnem a fejem. 
Nagyon büszke vagyok a  csapatra mert 2.-ak lettek.   Biztos ügyesek voltak.  Szívesen megnéztem volna őket, ha nem lettem volna ilyen állapotban.   Most sem vagyok sokkal jobban, de valamivel mégis. Viszont zavar, hogy most sem lehetek egyedül. Tudom, hogy valahol, valaki csak arra vár, hogy lefotózhasson és közzétegye mindenhol. Aztán jön a nagy hír, hogy én és Ő szakítottunk...

- Allyyy! - rohant oda egy kislány és megölelte lábamat.
- Jazzy! Életem de hiányoztál! - guggoltam le hozzá és öleltem meg. 3 év alatt, nagyon sok mindenkit megismertem. Justin teljes családját és összes barátját. Nagyon szeretem Jazzyt és Jaxont. 
- Te is nekem. - fúrta fejét nyakamba - Mikor jössz el hozzánk? - kérdezte. Édes Istenem, hogyan mondjam el neki? 
- Tudod kicsim - váltam el tőle - nem biztos, hogy én már menni fogok hozzátok - mondtam könnyes szemekkel. Nem akartam neki ezt mondani...fájt. Nagyon. - De te bármikor jöhetsz hozzám. Amikor csak akarsz. Én mindig várni foglak téged is és Jaxont is. - simogattam meg arcát.
- És Justint?  - most mit mondjak neki? 
- Őt is. - nyögtem ki nagy nehezen és egy halvány mosoly jelent meg arcomon. 
- Jazzy! Hol vagy? - kiáltott egy ismerős hang. Ő volt az. 
- Itt vagyok! - szaladt oda hozzá. Felálltam. Tekintetem találkozott Justinéval. 
- Menj vissza Jaxonékhoz. - mondta Jazzynek - Én is megyek mindjárt. - nézett rám. 
Elengedte húgát, majd felém vett az irányt. 
- Beszélhetünk? - állt meg tőlem kb. fél méterre.
- Miről? Mégis mit akarsz? 
- Talán ha nem lennél ennyire flegma, akkor normálisan beszélgetni. - most komolyan bunkózik velem? 
- Bocs, most nincs kedvem. És pont te mondod, hogy én vagyok a flegma? Nem én vagyok Mr. Justin Mindent Megkapok Ezért Flegma Vagyok Bieber.  
- Mégis  3 évet együtt voltál  velem. - ült ki győzedelmes vigyor az arcára. Legszívesebben tuti letámadnám.... oké Ally ideje felkelni! 
- Tudod mit? - néztem hatalmas,  gyönyörű szép, barna szemeibe. Basszus  te idióta mit csinálsz? Fejezed már be Ally!  - Életem legrosszabb 3 éve volt. - hogy mondhattam ilyet? Életem legrosszabb 3 éve? Úristen nagyon hülye vagyok. Ez életem legszebb és legcsodálatosabb 3 éve volt. 
- Mintha nekem olyan jó lett volna. Ezért sem fog hiányozni semmi ebből a kapcsolatból. - vágta a fejemhez. Majdnem elbőgtem magam, de tudtam, hogy nem szabad. Most nem. 
- Miért, szerinted nekem bármi is hiányozni fog? - kérdeztem. Nem válaszolt, csak elkapta karomat, magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Ajkait lassan mozgatta enyémeken.  Próbáltam neki ellenállni, de nem ment. Egyszerűen nem. Hisz kitudna neki, pont neki ellenállni?  És most nem is akarok, mert elég sanszos, hogy ez lesz életem utolsó csókja tőle. 
- Ez fog a legkevésbé hiányozni! - vált el tőlem és elment.  Ott álltam és végignéztem, ahogyan hátat fordít, majd elmegy.  Életem értelme, elmegy. 

Eltört a mécses.  Sírva zuhantam a földre. 
Összegörnyedve ültem ott és csak sírtam. Tudtam, hogy most lett vége mindennek. Ennyi volt.    Bele kell törődnöm és továbblépni. Csak hogy ez nem ilyen egyszerű. 
Sosem fogom elfelejteni. Őt soha.

Vagy 1 órát ültem  a hideg földön. Tuti, hogy felfáztam, de most ez a legkisebb gondom.

- Kicsim gyere gyorsan! - ráncigált anya a nappaliba, amint beértem a házba. - Nézd! - mutatott a tévére. 

"Szakítottak?"

 "Vajon szakított Justin Bieber és Ally Frewen? A fiatal szerelmes pár tegnap ünnepelte volna a 3 éves évfordulójukat, ám a hírek szerint nem sült el valami jól. Felröppentek a pletykák, miszerint Bieber az évforduló estjén kérte volna meg kedvese kezét, bár egyenlőre nem tudni mi lett belőle.  Vajon a lány nemet mondott és ezért látták Biebert sírva távozni a sikeres tánctanár házából?  Mi történhetett odabent? Sokan állították, hogy végleg szakítottak, de a ma történt események után, már nem mondanánk véglegesnek ezt a dolgot. Egyik fotósunk fotózta le, Ally Frewent, amint elég meggyötört állapotba sétálgatott a parkban amikor megjelent Justin kishúga, majd utána maga a fiú is.  Hosszas veszekedésük, amiben állítólag megemlítették egymásnak hogy: Ez volt életünk legrosszabb 3 éve,  heves csókcsatában végződött, majd a szupersztár hátat fordított és elment. Ally sírva rogyott a földre, majd 1 óra után hazaindult. 

Most már tényleg vége van kapcsolatuknak és külön folytatják életüket? 

Amint többet tudunk meg, jelentkezünk!"  

 - Rohadt fotósok! - kiabáltam.

Megint elkapott a sírás.

Arcomat tenyerembe temetve zuhantam a földre és csak sírtam és sírtam.