29. Most fogsz látni utoljára!

Köszönöm a komikat.!:) 
A következő részről annyit, hogy a következő rész, minimum 21. - én lesz fent. Sajnálom, de elutazunk a családdal és nem lesz rá időm...
Remélem ez is tetszeni fog, annak ellenére is, hogy szerintem nem lett a legjobb..:/
De azért jól esne már komi és 1-2 plusz feliratkozó.:) 
Köszönöm.!



Justin megkérte a kezem! - ugrottam le róla.    

- Tessék? - húzta fel szemöldökét anya - Komolyan? Úristen! Ugye igent mondtál?! - lépett közelebb.
- Igeen! - kiabáltam nevetve. 
- Mi ez a nagy kiabálás? - jött be Pattie.
- Esküvőt szervezünk! - fordult felé anya.
-  Összeházasodtok? - kérdezte Pattie.
- Igen! - vágtuk rá egyszerre Justinnal.
- Gyerekek úgy örülök nektek! Családos ölelés! - és megöleltük egymást egyszerre, mind a 4-en.
Már így három év alatt egy mondhatni kis családdá kovácsolódtunk össze. Nagyon szeretem Pattiet. Ő a 3. anyukám, anya és Abby után. Neki is elmondhatok bármit és mindenben segít.  

Ezek után felhívtam apuékat, Ashleyéket és az összes többi rokont és barátot. A nővéremet viszont kihagytam...hupsz. Apropó a nővérem. Miután sikeresen befejezte az egyetemet Magyarországon, ideköltözött a barátjával.    

- Szia húgi! - vette fel.
- Szia Katy! Van egy nagy hírem!
- Mi? Úristen! Terhes vagy?! 
- Dehogyis! Ott még nem tartunk! Viszont, megkérte a kezemet! - kiabáltam a telefonba.
- És igent mondtál?
- Igen! 
- Nem! - kiabált Katy.
- Nem? -kérdeztem vissza. 
- Nem! 
- Miért nem?
- Hogy tehetted ezt?! Tudod jól, hogy mindig is mire vágytam és te még ettől is megfosztanál? - kiabálta. Most mit csináltam?
- Várj! Nem értem. Tudod mit!? Átmegyek. Negyedóra és ott vagyok. - meg sem várva válaszát letettem.  Felkaptam a táskámat és rohantam le a lépcsőn.

- Kicsim Justinnal épp azt beszéltük...
- Sajnálom anya most nem érek rá, át kell mennem Katyhez. Majd jövök. - csaptam be magam mögött az ajtót Gyalog kellett mennem, mivel a kocsimat eladtam. Kellett a pénz, hogy megtudjam nyitni a tánciskolát. 

Olyan gyorsan mentem, ahogyan csak tudtam. Nem értettem mi baja volt Katynek. Hogy miért akadt ki  ennyire.  És mitől fosztanám én meg?  Néha nem értem mi van vele. Csak rájön az ötperces dühkitörés vagy mi?  Sosem tettem semmit ellene amivel megbánthatnám és tudtommal semmitől sem fosztottam meg. 
Odaértem és csengetés, kopogás nélkül benyitottam. Emett (Katy barátja) nem volt itthon gondolom, mivel a kocsija sincs itthon.

- Katy! Hol vagy? - vettem le a cipőmet.  
Bementem a nappaliba és megpillantottam az én drágalátos nővéremet.
- Hogy tehetted ezt:? Tudtad, hogy ez nekem mennyire fontos. 
- Nézd! Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! Mitől fosztottalak meg és egyáltalán mivel bántottalak meg? - kiabáltam már én is.
-   Mindig minden csak a tiéd volt. - kezdte el magyarázni, most  már nyugodtabban. - Mindig mindenben te voltál az első.  A tanulásban, a táncban...mindenben. Bármire vágytál azt megkaptad apáéktól. Mindig is te voltál a kis kedvencük.    Én mindig csak 2. gyerek voltam.  Amikor elegem lett az "Allynek mindent Katynek semmit" játékból, akkor költöztem Emetthez.  Persze vártam, hogy majd anya tiltakozik, hogy ne menjek el, de várhattam. Egyáltalán nem is érdekeltem.  Te voltál szinte az egyetlen, aki még foglalkozott velem a családból.  Amikor még kicsik voltunk, mindig neked álmodoztam róla, hogy milyen esküvőt szeretnék. Te megígérted nekem, hogy csak és kizárólag akkor lesz az esküvőd, miután nekem már megvolt. És ezt teljesen komolyan vettem és máig sem felejtettem el.  Aztán amikor felhívtál, hogy összeházasodtok....nagyon rosszul esett. - hajtotta le fejét. Úristen! Komolyan ilyen rossz lettem volna? 
 - Én sem kaptam meg mindent, amit akartam.
- Ó dehogyisnem! Csak te ezt észre sem vetted, mert annyira el lettél kényeztetve.  Világ életeben egy elkényeztetett önző liba voltál. - nevetett. 
- Ó igen! Tudod lerí rólad, hogy mennyire irigy vagy! 
- Én irigy? - állt fel.
- Igen az vagy. Irigy vagy, mert én előbb mertem eljegyeztetni magamat.  Nincs semmi bajod, csak is ez. - mondtam végig szemébe nézve. 
- Tudod mit? Menj és légy boldog. Nem érdekel. Mostantól te már nem vagy senki. Az én szememben már megszűntél létezni.  Soha többet nem akarlak látni.
- Szóval már számodra nem vagyok a testvéred?
- Nem. Te már egy senki vagy számomra. És most pedig, húzzál innen kifelé, de nagyon gyorsan. - mutatott az ajtó felé.  
Fogtam magam és elindultam kifelé. Hallottam, ahogyan becsapja mögöttem az ajtót. 
Hátranéztem a házra és elindultam. 
Most konkrétan kitagadott a saját nővérem. Komolyan nem értem, hogy miért lett ilyen. Igen lehet, hogy elvagyok kényeztetve, de ez nem az én hibám. Sosem követeltem tőlük semmit. Sosem nyavalyogtam semmiért és ha jól emlékszem Katy is megkapott mindent amit akart. Legyen az cipő, ruha, telefon...bármit amit akart.  Ennyi erővel én is simán kiakadhattam volna rá, de én nem tettem. Nem tettem, mert szeretem őt. 

- Szia Ally! - állt meg mellettem egy autó. 
- Szia Emett! - köszöntem neki és próbáltam mosolyt erőltetni arcomra.
- Náluk voltál?
- Igen.  Össze is vesztem Katyvel.
- Mi történt? - kérdezte.
- Szerintem ő biztosan elmondjam szóval...
- Oké. Amúgy hogy vagytok?  
- Hát eddig minden jó volt, de most...már nem tudom mi lesz. - hajtottam le fejem. - Viszont most inkább megyek. Szia Emett. 
- Szia! - húzta fel a kocsi ablakát és elhajtott. 

Hazaértem egy egyből a szobám felé vettem az irányt.  Nem mondtam semmit se anyáéknak, se Justinnak. Felbaktattam a lépcsőn és bezártam az ajtót.  Nem akartam most láti senkit.
Nem emlékszem rá, hogy én bármit is megígértem volna neki amikor még kicsik voltunk. De nem érdekel. Hozzámegyek Justinhoz és boldog leszek. Akár Katyvel, akár nélküle.

- Kicsim nyisd ki az ajtó! Beszéljünk. - kopogott Justin.  
Felálltam az ágyról, kinyitottam az ajtót, majd visszazuhantam az ágyamba. Justin mellém feküdt.
- Katy felhívta  anyukádat. - simogatta combomat.
- És elmondta? - néztem rá.
- Igen. 
- Lehet, hogy igaza van. 
- Mégis miben? - ült fel.
-  Mindenben. - ültem fel én is - Egy elkényeztetett, önző liba vagyok. Nem kéne ezt vele tennem. A testvérem és szeretem őt! 
- Oké elég! Elegem van ebből! - állt fel idegesen. Most meg mi baja van?
- Miből? Miből van eleged? - mentem mellé.
- Ebből az egészből!  2 órával ezelőtt megkértem a kezed és te igent mondtál, mostmeg már nem akarsz hozzám jönni? - tárta szét karjait.
- De hozzád akarok menni, de nem most. Megvárom Katyék esküvőjét. 
- Jól van, oké. Te megvárod, de én nem fogom! Választhatsz! Vagy most hozzám jössz, vagy ennyi volt! 
- Tessék? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.
- Jól hallottad! Várom a válaszodat. 
- Oké.  Nekem a családom a legfontosabb, szóval szia. - mondtam könnyeimet visszatartva. 
- Igen? Ennyi? Szia és kész vége ennyi volt? 
- Választás elé állítottál én pedig döntöttem.
- Most fogsz látni életedben utoljára, ha ezt teszed! 
- Katy a testvérem. - hajtottam le fejem. 

Justin egy szó nélkül kiment a szobából. Becsuktam az ajtót és zokogva a földre ereszkedtem. 
Nem ezt akartam! Nem így akartam! 
Nagyon fájt. Mintha egy izzó vasrudat dugtak volna le a torkomon. 
De vége van. Ennyi volt.  Nem tudok mit tenni....
Nagyon elcsesztem.
Nélküle az életem pedig egy nagy üres fekete folt.