32. A lényeg, hogy egészséges legyen

Atyaégszentkeresztanyám.!:O Túlléptük a 10.000 - es megtekintés.!  Úristen hogyan tudnám ezt nektek megköszönni.? Legjobb olvasók vagytok a világon.!<33 

Oldalt láthattok egy szavazást (ahogy az egyik olvasóm mondaná) BIEBER BABÁVAL kapcsolatban.:D  Szavazzatok.!;)

Mivel jövőhéten kezdődik suli, ezért valószínűleg csak 1 részt tudok hozni hetente. Sajnálom, de van másik 2 blogom, tanulnom kel ezerrel és mellette ott van a heti több edzés. 
Remélem megértitek és ennek ellenére olvasni és komizni fogtok.!:)


Nagyon szépen köszönöm még egyszer a komikat és ezt a rengeteg megtekintést.! 
Remélem ez a rész is tetszeni fog.!;) 
Komizzatok és iratkozzatok fel.!:)<333



- Mi is szeretünk téged! - válaszoltam.
Még egy ideig folytattuk az előbbi tevékenységet, majd levegőhiány miatt elváltunk egymástól. 
Egy jó darabig csak bámultuk egymás szemeit.  Átpillantottam válla fölött. 
A düh megint elöntött.
Felálltam és odasétáltam a szekrényéhez. 
- Ez-meg-mi? - kérdeztem szótagolva, miközben egy piros csipkés tangát vettem le, szekrénye kilincséről. - Mert, hogy nem az enyém az is biztos! - fordultam meg.  
- Ezz..ezz..hát ez... - állt fel, miközben tarkóját vakarta. 
- Ez? Mi ez? Kié ez? - közeledtem felé - Válaszolj már te szemétláda! - és tenyerem máris arcán landolt.  
Kezét az ütés helyére rakta és úgy bámult.  
- Még ma szeretném hallani a válaszodat!
- Sajnálom! 
- Sajnálhatod is! - mondtam és kimentem a szobából. Mivel odakint a többiek döbbenten néztek rám, így inkább bementem a fürdőbe. 
Az ajtót bezártam.  Megtámaszkodtam a mosdókagyló peremén és bámultam magam a tükörbe. 
Végre kibékültünk, erre tessék. Lehetne ennél rosszabb? Nem hiszem.. Ettől már bármi jobb. Bármi. 
- Ketten maradtunk kicsim. - simogattam pocakomat. Kicsit fura volt, hogy már 4 hónapos a pici, de rajtam még semmi sem látszik.  De nem zavart.  - Ne aggódj minden helyre jön! Ha nem is minden, itt leszek neked én. Én sosem hagylak el! - futott végig egy könnycsepp arcomon -  Soha! 

- Ally készüljetek! Mindjárt ti jöttök! - futott oda hozzánk Scooter.  - 10 perc! 
Áááá uramisten! 10 perc múlva több ezer ember előtt kel táncolnunk. Sosem voltam még ennyire lámpalázas.  Folyamatosan a táncon pörgött az agyam.  Újra és újra lejátszódott bennem az összes mozdulat. 
- Ti jöttök! - jött oda Scooter. Végignéztem a csapatom. Ők is nagyon izgatottak voltak. Visszafordultam és elindultunk.  
Az összes fény lekapcsolódott és helyette a sötétség lett úrrá.  A rajongók sikoltozása töltötte be a termet. Hihetetlen mennyien vannak!
Mindenki elfoglalta a helyét. Én szokás szerint középen álltam. 

A zene elindult és azzal együtt mi is elkezdtük a táncot. Nem csak EGY , hanem T Ö B B    táncot adtunk elő. A csapat szerette volna, ha  két tánc Justin zenéjére legyen. Mivel nekem mindegy volt, hogy melyik táncokat adjuk elő, ezért belementem.  
Nagyon jól éreztem magam ott fent. Nem törődtem semmivel, csak és kizárólag a zenére koncentráltam. Aztán volt egy DUETT-ünk is. Ezt 2 fantasztikus táncosom adta elő. Nagyon ügyesek voltak. Hihetetlenül büszke voltam rájuk.  Ők ketten, utolérhetetlen párost alkotnak. 
Valami fantasztikus érzés, amikor ott táncolsz több ezer ember előtt és ők élvezik amit csinálsz.  Élvezik és tetszik nekik. Ez az érzés felülmúlhatatlan.  

Végeztünk a táncokkal. Megköszöntem mindenkinek a figyelmet és lesétáltunk a színpadról. 
Justin folytatta tovább a koncertet, mi pedig oldalról néztük.  Már nem tudom hányadszorra nézem végig a koncertet, de még mindig ugyanolyan csodálatos.  Megunhatatlan. 
Jött a Nothing Like Us. Az egyik kedvenc számom. Ha szomorú vagyok mindig ezt hallgatom. Megnyugtat.  
Justin már a szám felénél járt, amikor elsírta magát, felállt és lerohant a színpadról. Senki sem értette mi van. Scooter persze azonnal utána rohant, de Justin bezárkózott az öltözőjébe. 
- Ally kérlek! - jött oda Scoo.  Bólintottam, majd az öltöző felé siettem. Tudtam mi a baja.  Kopogtam de nem nyitotta ki. 
- Hagyj békén! - jött a válasz. 
- Justin én vagyok az! Nyisd ki légy szíves!  - halottam lépteit az ajtó túloldaláról. Egy kattanás és az ajtó nyitva volt. Lassan nyitottam be hozzá.  
A kanapén ült lehajtott fejjel. Leültem mellé.
- Vissza kell menned. - simítottam tenyerem  karjára - Scoo egy darabig elszórakoztatja őket, de ők téged akarnak látni. 
- Sajnálom! - állt fel - Sajnálok mindent. Nem kellett volna akkor választás elé állítanom és elrohannom, sajnálom a mai dolgot is, csak annyira kiborultam, hogy ittam és nem tudtam mit csinálok! Én nem akartam csak elakartam felejteni az egész.....
- Jól van értettem. - álltam fel tenyeremet szájára tapasztva - Semmi baj nem haragszom! 
- Nem haragszol? - vette le kezem szájáról.
- Ahhj de, de haragszom viszont szükségem van rád! Vagyis szükségünk  van rád! Nélküled nem teljes az éltünk. Akkor kerek minden, ha te is itt vagy velünk. 
- Köszönöm! - szorított magához. - Nagyon nagyon köszönöm, szeretlek!  
- Na de most vissza kell mennünk! - váltam el tőle és kezénél fogva magam után húztam.   
Visszament a színpadra, bocsánatot kért a rajongóktól és folytatta a koncertet. 
- Köszönöm! Jövök neked eggyel! - tette kezét vállamra Scooter.
- Igen jössz nekem eggyel! - nevettem el magam. 


Koncert után elmentünk egy szállodába mivel még senki sem akart hazamenni és a csapat nagy része bulizni akart. 
Justin lefeküdt egy kicsit pihenni, én pedig eljöttem a lányokkal vásárolni egy kicsit. Régen voltam már ilyen csajos estén. 
Kezdetként egy ruhaboltba mentünk, hogy tudjunk venni ruhát ma estére.  Én nem vittem túlzásba a dolgot, de a többiek! Azta!  Ha egy boltban, 30 ruhát nem vettek, akkor egyet sem!  A cipőkről pedig ne is beszéljünk. 
Miután felvásároltuk az összes boltot, beültünk koktélozni. Gondoltuk bemelegítünk az estére. Sajnos alkoholt nem ihatok...tudjátok a baba. 
- Ally te mit iszol? - kérdezte Emily az egyik táncosom. 
- Éééén egy alkoholmentes  Havana Beach-t kérek. - néztem fel az itallapról.
- Alkoholmentes? Ez most komoly Ally?
- Jaaaj ne már! Mi lesz veled így este? - nyavalyogtak a lányok.
- Sajnálom csajok, de az a helyzet, hogy nem ihatok alkoholt. - haraptam alsó ajkamba.
- Mi az hogy nem ihatsz? - néztek rám értetlenül.  Válaszol csak elmosolyodtam és pocakomra mutattam.
- Terhes vagy? 
- BIEBER BABAAA! - kiabálták.
- Cssssss! Ne kiabálj már! - csitítgattam őket. 
- Szóval akkor igen. 
- Igen. - bólogattam.
- Áááá de örülök! - ölelt meg Emily.
- Mindannyian örülünk! - mondta Brooke. 
- És mi lesz a neve?
- Fiú vagy lány?
- Mennyi idős? - bombáztak meg a lányok kérdésekkel. Haaaj édes istenem kár volt  elmondanom! 
- Nem tudom, szintén  nem tudom és 4 hónapos. - adtam egyszerű válaszokat.
- Akkor nem kéne még látszódnia? Mert én semmi változást nem látok! 
-  De kéne látszódnia. Nem tudom miért nem látszódik.  Mondjuk híztam 2 kilót. -  rántottam meg vállamat. Valójában nem érdekel, hogy nem látszódik. A lényeg, hogy egészséges legyen. 

Még vagy 2 órán át beszéltünk, majd hazafelé vettük az irányt. 
Nagy nehezen betuszkoltuk magunkat az ajtón a nagy szatyrokkal.
A nappaliban elég vicces látvány fogadott minket.