21. I'm afraid....

- Ennek még nincs vége!- üvöltötte Selena. Húú legszívesebben odamennék és megfojtanám! Baszottul ideges lettem. Mégis mi a faszt képzel ez magáról? Juuj ő a nagy selena gomez!! (igen kisbetűvel). Egyszer még kicsinálom ezt a csajt! Annyira ideges voltam, hogy remegtek a kezeim.  Justin átölelte a derekam és adott egy puszit. Annyira ideges voltam, hogy még ezt is elutasítottam.

- Justin! Most ne érj hozzám!-  mondtam szótagolva és ellöktem magamtól. 
- Hozzád se érek!- mondta flegmán.  Ha ő is felakar idegesíteni, akkor nagyon jó úton halad!  Apa jött oda hozzám.
- Héé azért nem kell mindenkit megölni!- suttogta fülembe.
- Hagyjál már!- mentem odébb. Elmentem egy kicsit sétálni.  Muszáj volt elterelni a gondolataimat.  Most Justin haragszik rám?  Elég bunkó voltam vele is és apával is....bocsánatot  kéne kérnem. Ahhhhj féltékenység.....ez az egyik jel, hogy tényleg szereted azt az embert. De mit nyomul Justinra  ez  kis lotyó?!  Ő szakított vele nem? Elmebajos gyökér. Elég messze eljöttem már a csapattól.  Visszafordultam. 

- Az meg mi?- kérdeztem magamtól, amikor megláttam Jayt és Selenát (?!).
Odarohantam Dyához.
- Mit csinál a bátyám azzal a ribanccal?
- Nem tudom.  Jay nem jött vissza, hanem ottmaradt beszélgetni. 
- Ohh hurrá!- mondtam unottan. Odamentem Justinhoz, aki a fiúkkal beszélgetett. Leültem mellé.
- Nagyon haragszol?
- Nem, csak rosszulesett, hogy ellölktél  magadtól. 
- Ne haragudj! Csak annyira felidegesített.- bújtam oda hozzá.
- Tudom.-  ölelt át.

- Oké emberek. - csapta össze apa a  tenyerét.- Mivel a Alexának és a többieknek nemsokára indul a gépe, ezért ideje lenne indulnunk. - Igen sajnos az én legjobb barátnőimnek ma indul haza a gépe. Először hazamennek Budapestre, aztán onnan nem tudom hova. Mindegyikünk vagy egyetemre megy, vagy elköltözik. De ha egyetemre mennek, akkor is elköltöznek, így esély sincs rá, hogy együtt maradjunk. Hiányozni fognak. Nagyon.
- Ally! Szólj Jaynek, hogy jöjjön! szolt apa.
- Khööm...biztos azt akarod, hogy én szóljak neki?
- Uhh igaz is. Akkor Katy.
 - Okééé- tápászkodott fel Katy. Összepakoltuk a cuccokat és hazaindultunk.

*otthon*

A csapat már mindent összepakolt.  Kimentünk és beültünk a kocsiba. Az út rövid volt.  Iszonyatosan hiányozni fognak a többiek.
- Csajok! Ígérjétek meg! Egy héten minimum egyszer beszélünk. Vagy telefonon, vagy facebookon, vagy twitteren, vagy skypon, vagy valahogy máshogy. 
- Ígérjük!- mondták egyszerre.
- Hiányozni fogtok!- szólalt meg Stella.
- Ti is nekem.
- Csoportos ölelés!- és megöleltük egymást.  Elbúcsúztam a fiúktól is. Ők is hiányozni fognak.  Amíg Jus nem volt, addig ők védtek meg mindentől. Ők is mindig mellettem álltak. Szeretem őket. Ők az egyik családom és egy családot nehéz csak úgy elhagyni... Elbúcsúztunk és indultunk haza. Előtte gyorsan elszaladtam mosdóba. Szerintetek kivel találkoztam össze?  Persze, hogy  Selena Tökély Vagyok  Gomezzel. Nem bírta ki, hogy ne szóljon valamit.

- Justin egyedül hagyott? Ohh de nagy kár!- biggyesztette   le száját. 
- Tudod butuskám, ez a NŐI mosdó. Tanulj meg olvasni.
- Tudok olvasni.
- Oh tényleg? Nem úgy látszik. 
-  Szánalmas vagy.
- Én vagyok a szánalmas? Pont én? Mikor fogod már fel, hogy Justin engem szeret? 
- Nem igaz! Még mindig engem szeret. És figyeld meg. Szépen lassan eltávolodik tőled és újra az enyém lesz.
- Most őszintén, mi a francért szakítottál vele, ha ennyire nagyon odavagy érte?!
- Ahhoz semmi közöd!
- Akkor meg szállj le rólam!- nem válaszolt. Kirohant a mosdóból.  Tudtam. Hajj édes istenem és ,ég én vagyok a szánalmas. Sóhajtottam, majd én is kimentem. Justinék odakint vártak.

- Selena rohant ki az előbb?- ölelte át vállamat egyik kezével.
- Igen.
- Mit csináltál vele.
- Én semmit. Megkérdeztem tőle, hogy miért szakított veled, ha még mindig ennyire odavan érted, erre kirohant.
- Ez jellemző rá. De nem érdekel többé. Itt vagy nekem te. Téged szeretlek, téged akarlak mindig. És az enyém vagy. Csak az enyém!- mosolygott. 
- Te pedig csak az enyém!- csókoltam meg. 

*ismét otthon*

A tükör előtt álltam és vizsgáltam  magam. Valami megváltozott rajtam. A hasam, egyre nagyobb. A melleim duzzadnak. A melltartó, amit az esküvőm viseltem, már szorít. Állandóan hányingerem van. És ami a legkülönösebb, a menstruációm késik. Ma  meg kellett volna jönnie, de semmi.  Lehet hogy? Nem biztos nem.  Mindig  védekeztünk. Vagy nem? Te úristen! Tegnap éjszaka nem használtunk óvszert! Igaz szedem a fogamzásgátlót, de akkor miért vannak meg a tünetek?  Te jó ég! Nem nem! Én nem akarom ezt! 18 éves vagyok. Nem akarok még gyereket! 

- Justin!- rohantam ki.- Használtunk tegnap este óvszert?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Úristen! Nem. De szeded a fogamzásgátlót nem?
- Igen szedem de, egyre nagyobb a hasam, a melltartó ami az esküvőm volt rajtam már szorít, hányingerem van és késik a menstruációm.  Justin én még nem akarok gyereket!- törtem ki zokogásba.- 18 éves vagyok. Még nem állok rá készen, hogy gyerekem legyen!
- Jó jó nyugodj meg!- szorított magához. Felkavarodott a gyomrom és berohantam a fürdőbe.  Hánytam. 
- Tessék! Most már tényleg megvan minden tünet!- húztam le a vécét.
- Most mit csináljunk?- guggolt le mellém.
- Lemegyek anyuékhoz és bemegyünk az orvoshoz. Ő majd megmondja mi a helyzet.
- Akarod hogy  veled menjek?- fogta meg kezemet.
- Igen. De menjünk beszéljünk anyuékkal. - lebaktattunk a lépcsőn és behívtam anyuékat az egyik szobába. Jus kint maradt apuval.

- Kicsim mi a baj?- kérdezte anya.
- Tegnap este Justinnal nem használtunk óvszert és...egyre nagyobb a hasam,  hánytam, ma kellet volna megjönnie a menstruációmnak, kicsi rám a a melltartóm. Szedem a fogamzásgátlót és nem tudom, hogy hogyan jelentkezhetnek ilyen hamar a a tünetek, de......
- Úristen!- tette kezét szája elé Pattie.
- Azt akarod mondani, hogy lehet terhes vagy?- döbbent le Abby.
- Igen, de tegnap feküdtünk le először és ilyen gyorsan nem jelentkezhetnek a tünetek. Vagy mégis?
- Nem tudom.- Anya.
- Nem akarok még gyereket! 18 éves vagyok! Nem állok még készen egy gyerekre! Egy macskára nem tudok vigyázni, nemhogy egy babára!!- törtem ki ismét.
- Semmi baj! Semmi baj! Most azonnal elmegyünk az orvoshoz és reménykedünk benne, hogy nem vagy terhes. Oké?- ölelt át anya.
- Jó.- bólogattam. Beültünk a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtunk mentünk. Édes istenem mond, hogy nem vagyok terhes! Kérlek! Nem akarok még gyereket. Fiatal vagyok. Élni akarok. Bulizni, mint minden korombeli. Nem akarok ilyen gyorsan felnőni! 

Csak ültünk és vártunk. Senki nem szólt egy szót sem. Mindenki ideges volt. Láttam az arcukon, hogy izgatottak, mit mond az orvos. Az én arcomon, inkább félelem ült, mint izgatottság. Kinyílt az ajtó.
- Ally Frewen- szólított egy női hang. Felálltam és besétáltam. Az orvos alaposan megvizsgált. Megröntgeneztek és elmondták hogy.......


KÖSZÖNÖM A KOMIKAAT!:) REMÉLEM EZ A RÉSZ IS TETSZENI FOG! SZERINTETEK MEGLENNE RÁ A 7 KOMI?:D REMÉLEM!:)