23. Gift and...

JUUUUUUJ! KÖSZÖNÖM SZÉPEN A SOK BIZTATÓ ÉS KEDVES KOMMENTET!:) JÓ ÉRZÉS, HOGY ENNYIRE SZERETITEK!:) KÖSZÖNÖM MÉG EGYSZER  ÉS REMÉLEM EZ A RÉSZ IS TETSZENI FOG!:) LEHET KICSIT PERVERZ LETT..:DD




Most esett le, hogy Jus rólam beszélt. Akkor már értem, hogy miért nem szóltak a koncertről és, hogy Jus miért csinált úgy, mintha elfelejtette volna  a hónapfordulónkat. 

- Ally! Menned kéne!- taszigált a színpad felé Pattie. Nem haboztam, egyből felrohantam és Jus nyakába ugrottam. Már alig kaptam levegőt, egyrészt a zokogástól,  ami abban a pillanatban tört rám, másrészt pedig azért, mert olyan erősen szorítottam magamhoz Justint. Szépen lassan leültetett a  "trónra". Ismét kaptam egy hatalmas csokor rózsát. Most már 2 is van! Az előzőt se dobtam még ki és nem is fogom! 

Megint előjött az az érzés. Az érzés, amit akkor éreztem, amikor először láttam meg őt a színpadon. Hogy milyen érzés volt ez? Elmagyarázni nem lehet! Ahogy ott énekelt nekem.... nem találok rá szavakat. 

Vége lett a számnak. Felálltam és Jus megcsókolt ott mindenki előtt. A rajongók egyszerre kezdek el sikítozni.  Te jó ég mennyien vannak! Jus elköszönt a Belieberektől és bementünk a színfalak mögé. A virágot  gyors lepasszoltam  anyának és ismét Jus nyakába ugrottam.

- Köszönöm!- suttogtam nyakába.- Ennél szebb ajándékot elképzelni se tudtam volna! 
- Örülök hogy ennyire tetszett, de készülj fel, mert még kapsz valamit. Aminek ennél jobban fogsz örülni!
- Mi lehet ennél jobb?
- Majd meglátod! - elváltunk egymástól. Kaptam egy szájra puszit és elment átöltözni. Amíg ő öltözött én anyáékkal beszélgettem.  Anyáékkal aztán beszélgethetek, de ők akkor sem fogják megérteni ezt az egészet.....sosem fogják megérteni mit érezek ilyenkor. Eltérve a témától, kaptam egy nagyon jó hírt! Ma este az egész ház a miénk lesz! Az enyém és Justiné. Senki nem lesz otthon. Senki.  Huhuhúúúú!! Mi lesz ott! Na jó ez egy kicsit perverzen hangzott...  Ekkor Justin lépett ki az öltözőből.  Gatyája szokás szerint félig letolva.

- Most komolyan nem is értem miért hordasz egyáltalán gatyát!- nevettem.
- Miért így jobb lenne?- húzta fel a nadrágot teljesen és tűrte be a pólóját.  
- Hmmmm.....kicsit degeneráltnak néznének, de amúgy....nem nem..az előbb jobb volt.
- Szerintem is. - tolta vissza. Elindultunk kifelé.  Nem tudtam nem észrevenni egy gyönyörű szép fehér ferrarit.  De hiszen ez Justin kocsija! Hogy került z ide? Nem érdekes. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen és bemásztunk a kocsiba. Anyuék persze nem jöttek velünk. És egész éjszaka nem lesznek velünk. 

- Akkor ma este a miénk a ház?- indította be a motort Justin, majd a gázra lépett. 
- Igen. - bólogattam.
- Nem is lehetne jobb!- vigyorgott perverzen. Ahh de imádom!! *.*


- Hova megyünk? - kérdeztem, mikor észrevettem, hogy nem hazafele tartunk. 
- Sétálunk egyet.- és azzal a mondattal meg is állt. Kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva sétáltunk.  Vicces, hogy csupán csak 15 évig laktam itt + itt születtem, de nem tudtam hol vagyunk..  Percekig szótlanul sétáltunk egymás mellett. Jus törte meg a csendet.

- Hogy hogy még megvan az a csokor amit márciusban kaptál?
- Azért, mert soha semmi pénzért nem dobnám ki! Hiszen Justin Biebertől kaptam!!- mosolyogtam.
- De bármikor kaphatsz. És még mást is.
- Tudom, de egy igazi Belieber sosem dobná ki!
- De te  a barátnőm vagy.- ölelte át derekam.
- Attól még, hogy a barátnőd vagyok, az nem azt jelenti, hogy már nem is vagyok Belieber.  Ha így lenne, akkor az a szó, hogy ÖRÖKKÉ  már értelmét vesztette volna...- magyaráztam neki. 
- A Beliebereim ennyire kitartóak?
- Igen. Bármit megteszünk, hogy megvédjünk téged. Összeszámolni sem tudom  hányszor vesztem össze a barátnőimmel csak azért, mert valami olyat mondtak rád, ami nekem nem tetszett. 
-  Miattam vesztetek össze? Az összes Belieber ilyen?
- Figyelj Justin!- fordultam vele szembe.- Te nem tudhatod, hogy én milyen szerencsés vagyok  Hogy én lehetek a barátnőd.  Tudod te, hogy hány lány lenne most a helyembe? Tudod, hogy mit éreznek ilyenkor, amikor valaki mással látnak téged?   Minden nap minden percében arra várnak, hogy megöleld, hogy magadhoz szorítsd őket, hogy megcsókolhassanak és hogy valaki közülük az én helyemben lehessen. Nekik ez az álmuk! És hisznek benne, hogy egyszer teljesülni fog! Te megtanítottál minket arra, hogy higgyünk, hogy soha ne mondjuk hogy soha, hogy harcoljunk az álmainkért. Amikor meglátnak téged, a szívük hevesebben kezd verni. Sokan az ájulás szélén vannak, sokan sírógörcsöt kapnak. És ezt mind TE  váltod ki belőlük. Te vagy az akire felnéznek, aki a példaképük. Ha rossz kedvük van, akkor csak bekapcsolják valamelyik dalodat és egyből jobb lesz a kedvük.  Hidd el tapasztaltam! 
- Azta! Ezt eddig nem tudtam.- húzódott mosolyra a szája.- Régebben te is így éreztél?
- Igen. Mindenki. Amikor megláttalak egy képen Selenával legszívesebben betörtem volna a képernyőt! De a Beliebereknek a legfontosabb, hogy boldog légy! Hogy mosolyogni lássanak. Ha te boldog vagy, akkor ők is, ha te szomorú vagy, akkor ők is. Együtt sírnak és együtt nevetnek veled.
- Ennyire törődnek velem?
- Igen. Nekik te vagy a legfontosabb.
- És neked ki a legfontosabb?
- Héé mondtam, hogy Belieber vagyok!- mosolyogtam, de nem sokáig, mert megcsókolt. Ohhh édes istenem! Amikor megcsókol úgy érzem elolvadok! 

- Tudom, hogy nem szokás 3 hónap után ilyesmit adni, de úgy érzem ez a tökéletes ajándék.- mondta és elővett egy kis dobozt a zsebéből. Te atya ég! Remélem nem most akar eljegyezni!!- Mielőtt félreértenéd, mert az arckifejezésed nagyon ezt  mutatja,  nem akarom még megkérni a kezedet. - nyújtotta át a dobozt. Kinyitottam és nem jutottam szóhoz. Kezemet szám elé kaptam és egy könnycsepp gördült ki szememből.  

- Édes istenem.. Köszönöm! Ez gyönyörű! - szipogtam. 
- Szabad?- vette ki kezemből és felhúzta a gyűrűt az ujjamra. 
- Gyönyörű és lila!- mosolyogtam.- A kedvenc színem.
- Tudom. Az enyém is.
- Tudom. - leltem át.- Tetszik?
- Persze, hogy tetszik! Sőt egyszerűen imádom! Olyan szép.
- Akárcsak te. - puszilta meg hajamat.

Még egy kicsit sétáltunk, majd hazafelé indultunk.  Az út nagy részén a  gyűrűmet csodáltam. Én is adok  ajándékot Justinnak, de azt majd később kapja meg.  Vagyis hát....majd később látja meg.  Egyszóval holnap, ha minden igaz.  Ez a gyűrű...egyszerűen mesés. Olyan szépen csillog!                    Haza is értünk. Épp, hogy bezártam az ajtót   és  ledobtam magamról a cipőt, Just rögtön  a  birtokába  vett. Vadul csókolt, ami nekem nagyon tetszett. Természetesen, mint midig, most is viszonoztam. Hisz hogy  lehetne ezt kihagyni?!  Combomnál fogva felemelt és nekitolt a falnak. Lábaimat  dereka köré fontam.    Felvitt a szobámba, de közben egy pillanatra sem váltak el ajkaink. Gyorsan lemásztam róla és leterítettem az ágyra.  Ráültem ágyékára és úgy folytattuk tovább előbbi műveletünket. Áttértem nyakára, ami furi, mert én nem szoktam ilyet csinálni. Éreztem, ahogy már ettől is beindul. Hmmm pedig nem is olyan régen voltunk  együtt. Sapkáját egy mozdulattal elhajítottam a szoba másik végébe. Pólóját felfelé kezdtem húzni és sikeresen azt is leszedtem róla. Fordított a helyzeten és én voltam alul.    Ruhám alját birizgálta és levette rólam. Könnyű dolga volt az egybe ruhával.       Gatyáját könnyen leszedtem , mivel már így is félig lelógott róla.  Megemelte mellkasomat és melltartómat tépte le.  Már csak a két zavaró ruhadarab volt rajtunk.        Nagy nehezen azt is leszedtük egymásról.   Justin nem az a fajta, aki szeret játszadozni, ha szexről van szó, így egy határozott mozdulattal belém hatolt. Váratlanul ért így egy kisebb nyögés hagyta el számat. Ritmusosan kezdett mozogni bennem ki-be.   Gyorsított a tempón.

- Bízol bennem?- lihegte?
- Tessék?
- Bízol bennem?
- Mi? Igen persze, de mit akar........ÚRISTEEEEN!- sikítottam, amikor belém tolta  teljes méretét. Hát, nem valami kicsi a szerszáma!   Körmeimet hátába mélyesztettem. Homlokát homlokomnak döntötte és éreztem, hogy ennyi. Kész vége, mindketten elértük a csúcsot.  






ÉS VÉGE! REMÉLEM TETSZETT ÉS VÁROM A KOMIKAT!:)<3