Csendben feküdtünk egymás mellett. Ohhh édes istenem ez volt életem legjobb estéje! De vajon Jus is így gondolja? Annyiszor eltöprengek rajta, hogy ő vajon mit gondolhat. Hogy mit érez, mire gondol..... Lassan kikeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni. Utánam Justin hajtotta végre ugyanezt a műveletet. Késő volt és fáradtak voltunk (nem is értem mitől..xp) így elmentünk aludni.
Justin már vagy 1 órája alszik, de én még mindig nem. Folyamatosan pörög az agyam. Kikeltem az ágyból és lementem a nappaliba. Összekucorodtam a kanapén és bámultam a fekete képernyőjű tévét. Úgy érzem valami hiányzik az életemből. De mi? Megvan mindenem. Családom, barátom aki ráadásul JUSTIN BIEBER, mégis hiányzik valami.
És itt is a válasz. Már több mint 4 hónapja nem táncoltam. Nem is tudom hogyan bírtam ki tánc nélkül. Annyira lefoglalt az érettségi és olyan szinten elvakított a Justin iránt érzett szeretetem, hogy elfelejtette életem egyik legfontosabb dolgát. Tánc nélkül, üres életem egyik darabja. A tánc kikapcsol. Olyankor teljesen felszabadulok. Engedem, hogy átvegye felettem az irányítást a zene.
"- Allyson Frewen! Azonnal visszajössz és megmutatod nekem azt a szaltót hibátlanul! - üvöltött a tanárom.
- De nem megy! Értse meg, hogy nekem ez nem megy. Minden mást megtudok csinálni de ezt nem! - zokogtam.
- Figyelj ide! Ne te irányítsd magad! Engedd, hogy a zene átvegye azt! Ne figyelj semmire, csak és kizárólag a zene ritmusára összpontosíts! Megfogod érezni, hogy mikor kell csinálni, hogy hogyan kell csinálni. Ha csak erre figyelsz, menni fog. Állj fel és próbáld meg. - guggolt le mellém. Most már valamivel kedvesebben beszélt. - Bízom benned és tudom, hogy megfogod csinálni. Te viszed holnap a csapatot!
Te viszed holnap a csapatot. Te viszed holnap a csapatot. Te viszed holnap a csapatot. Végig ez a mondat járt a fejemben. Én viszem holnap a csapatot? Ha valakinek ezt mondja a tanár, az azt jelenti, hogy rajta múlik minden. Hogy ő a legjobb. Minden rajtam múlik. Mindent megfogok tenni, hogy holnap megszerezzük azt a trófeát!
Te viszed holnap a csapatot!"
Egy régi emlékkép villant be. A tanárom Dave. Ő volt a világ legjobb tánctanára. Imádtam őt! Mindig biztatott és sohasem engedte, hogy abbahagyjam. Még gondolni sem gondolhattam rá. Az a mondat: "Te viszed holnap a csapatot!" Ezzel a mondattal érte el azt, hogy soha ne hagyjam abba a táncot. Mindig is profi táncos és tánctanár akartam lenni. Tanítani másokat, segíteni másoknak megtanulni táncolni. De lehet, hogy ez csak egy álom marad. Egy álom, mely mára már szertefoszlott.
- Mit csinálsz? - jött le kómás fejjel Justin. Ohh olyan cuki ilyenkor.
- Nem tudtam aludni.
- Baj van? - ült le mellém.
- Nem semmi. Csak gondolkoztam.
- És? Min? - húzott ölébe.
- Már több mint 4 hónapja nem táncoltam és....
- És rájöttél, hogy így nem teljes az életed.
- Igen. Honnan tudtad?
- Tegnap beszélgettem anyuddal és mondta, hogy ez nálad már nem normális. Neked ez az életed egyik legfontosabb része.
- Pontosan. - mosolyogtam. - Na jó. - pattantam fel léből.- Maradj itt! - mondtam és felrohantam a szobámba, Jus ajándékáér. Nem valami nagy cucc. Csináltam neki csók, puszi, szex.....és még ilyenek kuponokat, amiket bármikor beválthat. Tudom kicsit hülye ötlet, de ha neki tetszik akkor semmi gond. Lerohantam a lépcsőn, vissza Jus ölébe. - Tessék. Ez az én ajándékom. Ha nem tetszik, akkor kapsz valami jobbat. - nyomtam a kezébe.
- Ez a legjobb ajándék. - nevetett. - És ezt.. - nyomta kezembe a csók kupont - most be is akarom váltani. - eldobtam a hátam mögé a kártyát és megcsókoltam. Vagyis inkább ő csókolt meg engem. Áhh mindegy hagyjuk! Ezzel sosem fogok betelni!
Imádom a csókját, az ajkait a mindenét. Imádom az egész srácot! Őt nem lehet nem szeretni. Már egy jó ideje smároltunk, amikor nyávogásra (???) lettünk figyelmesek.
- Mi a faszom? - dörmögte Jus ajkaimba.
- Megnézem. - felálltam és a konyha felé mentem. - Jézusom! - sikítottam, amikor felkapcsoltam a villanyt és egy macskával találtam magam szembe. - Hogy a picsába kerülsz te ide cica? - emeltem fel a macskát.
- Aha oké. De melyiké?
-............
- És mikor? Mert gondolom nem lenn jó felkelteni őket ilyenkor.
-............
- Igen tudom és bocs még egyszer!
-............
- Oké köszi és bocsi. - azzal le is nyomta. - A macska a szomszédotoké.
- És mit csináljunk vele?
- Apud azt mondta, hogy rakjuk át a szomszéd udvarába.
- Ez most komoly? Te kint akarod hagyni a sötétben, egyedül? - néztem rá bociszemekkel.
- Ally ez egy macska. Nem fél a sötétben. - vette ki kezemből a macsát majd elindult az ajtó felé. Gyorsan utánamentem. Végignéztem, ahogy szegény kis cicust otthagyja halál egyedül. Szegénykém...:(
Visszamentünk a házba, majd be a szobámba és mély alomba merlültünk.
Remélem így is tetszett, hogy nem olyan amit akartam. Jól esne ha kapnék 4 esetleg 5 vagy 6 komit:) <33
Bármit mondasz,nekem ez a rész is nagyon tetszett.Örülnék,ha nem lenne vége a blognak,de azt is megérteném,ha úgy döntesz befejezed.#hope
VálaszTörlésSiess a következô résszel! : ) <3
Kár hogy be fogod fejezni a blogot, mert nagyon jól írsz :))))
VálaszTörlésEz a rész is nagyon nagyon nagyon tetszett minta a többi :)))
SIESS a kövivel :)
Ne fejezd bee :"(((
VálaszTörlésJajj pedig ez annyira jó. :(♥
VálaszTörlésgyorsaan köviii :))) nagyon jó lett :DD
VálaszTörlés