25. Mi történt vele?

Sziasztok! Hát nem tudom van e értelme folytatni a blogot.  Régen jobban ment. Talán velem van a baj és azzal, hogy nem túl izgalmasak a részek?  Vagy talán valami más? 5223 megtekintés van és a kommentárok száma 5.  Nem azért mondom, de ha ennyien olvassátok ezt a blogot, akkor nem igaz, hogy nem lehet több 5 kominál...
Lehet majd nemsokára befejezem, vagy szüneteltetem egy időre a blogot. Nem tudom még. Addig is megpróbáltam valami izgalmasabb részt írni. Hogy mennyire sikerült, azt nektek kell eldöntenetek. Jó olvasást!:)


Itt fekszek a földön egy szép fehér szobában. És mindenem vérzik. Vér folyik a szemeimből, az orromból összevérezve a hófehér szőnyeget.  De mi történt? Hol vagyok? Ki tette ezt velem?
Kinyitódik az ajtó és egy kapucnis alak lép be rajta. Odajön és leguggol hozzám. Elővesz egy fegyvert és a halántékomhoz   tartja. Menekültem volna, de nem volt erőm.  Semmihez sem volt erőm...
- Ha megetted volna azt amit mondtam, most vele lehetnél.  Makacs voltál, így ez lett a vége. Legközelebb majd hallgatsz rám.  Na de várjunk! Nem lesz legközelebb! - és ez volt az utolsó mondata. Amire még emlékszem az az, hogy egy hatalmas puffanás, a  szemem kipattan  és  vége mindennek.......


Lassan kinyitottam a szemem. Most már az én szobámban vagyok teljesen egyedül. Szóval csak egy álom volt. De mégis ki ölt meg benne? Ki akarna nekem rosszat?  Várjunk! Hol van Justin? Gondolom már felkelt. Kikeltem az ágyból. Irány a fürdő. Fog mosás, fésülködés, és felöltözés.  Ez fura...a szekrényeben kevesebb a ruha. Tuti anyuék keze van benne! Felkaptam valami elviselhetőt ami megmaradt és lementem. 

- Sziasztoook! - ültem le. 
- Na na na na naaaa! Nem leülni! Kimenni a kocsihoz, beülni és menni! - taszigált ki Abby.
- De mi? Mi van? Hova megyek? És hol van Justin? 
- Majd megtudod! De siess! Jó utat szia! - okéé...ez baromi fura volt. Milyen utat? Mi folyik itt? 
- Ally! Gyere szállj már be! - kiabálta ki apa a kocsiból. Beültem a kocsiba apa mellé.

Meg sem állt egészen a reptérig(?).
- Apa mi folyik itt? - vontam kérdőre.
- Sajnálom kicsim de nincs időm magyarázkodni. Szállj ki, menj be és onnantól bízd magad az emberekre. 
- Milyen emberekre? - szálltam ki a kocsiból. 
- Segíteni fognak ne aggódj! - hát jó. Kivettem a bőröndömet és elindultam befelé. 

Rögtön odarohant hozzám egy nő. Feltaszigáltak  egy gépre. Hogy hova ment? Na ez egy jó kérdés, mert még én sem tudom.  Ültem a gépen és vártam a többi utast.   Gondoltam még gyorsan felhívom Justint, hátha tud valamit és akkor már megkérdezem,  azt is hogy hol a picsában van!?   3x hívtam de semmi. Negyedszerre már ki sem csörgött. Kikapcsolta. Hurrá!!  Ennyire vagyok neki fontos.....

Leszálltunk.  Az összes eligazító emberkétől megkérdeztem, hogy mi folyik itt, de senki sem hajlandó válaszolni.  A repülőtéren ki volt írva hogy:  Benvenuti in Italia! / Üdvözlünk Olaszországban!  Olaszország?? Mindig is elakartam  jönni ide, de nem úgy, hogy azt sem tudom kivel leszek és  mi ez az egész.  

Beültettek egy taxiba és valami csodaszép szállodába vittek. Felvezettek a lakosztályomba (?) . Lehívtak az előcsarnokba és azt mondták, hogy menjek le a partra. Megijedtem, hogy talán eltévedek, de a part a szállodával szemben volt. Olyan gyönyörű itt minden. De mit is mondtak, mit  kövessek a parton? Jah megvan! Valami nyilakat vagy miket. Most őszintén, ennek mi értelme van?  És hol vannak itt nyilak? Ekkor a távolban megpillantottam valami nyíl félét.   

 

Odamentem és elnéztem abba az irányba. Még több nyíl. Elindultam  arra, amerre mutattak . 3 perce már tuti gyalogoltam. Aztán már nem egy nyíl volt ott, hanem ez. 

Elmosolyodtam. Itt már éreztem, hogy ennek az egésznek köze van Justinhoz.  Felnéztem és a távolban megpillantottam őt, ahogyan felém vigyorog. Elkezdtem felé rohanni. Futottam ahogyan csak tudtam. Odaértem és a nyakába ugrottam.  Ő felkapott és megpörgetett.  Elváltunk és egy szó nélkül megcsókoltuk egymást. Wááá egész nap nem láttam, nem öleltem és nem csókoltam meg. Ez az érzés már nagyon hiányzott. 

- Hogy tetszik Olaszország? - váltunk el egymástól.

- Csodálatos. - néztem körbe. - Ezt........te csináltad ezt az egészet? - néztem vissza rá.

- Igen. 

- És miért pont Olaszország?

- Mert tudtam, hogy ide mindig is elakartál jutni.

- Köszönöm! - bújtam mellkasába. - Annyi mindent tettél már értem és félek nem tudom viszonozni. - hajtottam le fejem.

- Hé! - emelte fel fejem mutatóujjával. - Nekem az is elég, hogy velem vagy. - csókolt meg.

- Ha megakarsz ölni......elég jó úton haladsz! - nevettem, mire ő is elkezdett nevetni. 

- Gyere. - húzott maga után.

- Hova? 

- Van a közelben egy hely ahol finom a koktél.

- Oké.

Még sétáltunk a parton egy csomót, aztán visszamentünk a szállodába. Kicsit kifárasztott ez a nap. Egész nap csak rohantam egyik helyről a másikra. Vagyis egyik országból a másikba, és közben azt sem tudtam, hova megyek.  A lényeg, hogy elfáradtam, de jelenpillanat ez sem érdekel, mert vele vagyok. 

Itt ülünk a szótlanul a sötét nappaliban a kanapén és nem csinálunk semmit.  Nem tudom, talán ez így jobb is, minthogy mindenféle értelmetlen dologról beszéljünk.  

- Mit szólnál hozzá, ha 1-2 nap múlva átutaznánk Milánóba és ott is lenne valami meglepi? - törte meg Justin a csendet.

- Most Bibiónéban vagyunk ugye?

- Igen. Asszem..

- Hahaha.  Kicsit hülyén nézne ki, ha nem tudnád hol vagyunk. - forgattam meg szemeimet. - És mi van Milánóban?

- Azt nem mondhatom el. Örülsz, hogy eljöttünk? - húzott ölébe.

- Igen. De igazból te jöttél, engem pedig úgy taszigáltak ide....

- De megérte nem?

- De. - fúrtam bele fejem mellkasába. - Neked nem volt ismerős a pincérnő a bárban? - jutott eszembe ez a kérdés. Annyira hasonlított valakire az a csaj.  Tisztára mint....mint...mint Selena. Nem nem az nem lehet! Mégis hogyan kerülne ide? 

- Nem egyáltalán nem volt ismerős. - rázta meg fejét.  Adott egy puszit hajamra majd ültünk tovább és  élveztük egymás szótlan társaságát.  

Később éreztem, ahogyan testem elnehezedik és mély álomba zuhanok Justin ölében.

JUSTIN SZEMSZÖGE:     

Tegnap este Ally elaludt az ölembe kint. Mivel kényelmetlen lett volna ketten a kanapén aludni, ezért behoztam ide. Ő még mindig alszik. Ilyenkor  olyan aranyos.     Akármennyire is szeretem nézni ahogyan alszik, muszáj lesz felkeltenem, mert Scooter azt mondta, hogy szervezett nekünk valamit mára. Igen Scoo is eljött, de csak ezért.  Elkezdtem arcát puszilgatni. Nem reagált. Ahogy közelebb hajoltam, hallottam, hogy annyira furán veszi a levegőt. Nem egyenletlenül. 

Vállánál fogva finoman rázogatni kezdtem.

Ally! Kicsim kelj fel! - semmi. - Ally! Hallod kelj már fel! Nem csináld ezt! - hátára fordítottam. Még mindig nem kelt fel. Kezdtem nagyon megijedni. - Ally Ally  kelj már fel! Gyerünk! Édes istenem mi  történt vele? 

Remélem sikerült egy picit is izgalmasabbra megírnom. Szeretném, ha sokan komiznátok!<3