26. A gépek sem tudnak mindent...

11 megjegyzés..OMB! Nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm! 
Köszönöm szépen a 2 díjat is! Amint lesz időm kirakom azokat is.:)
Ez a rész egy kicsit szomorúbb lett, de remélem tetszeni fog! 
Akinek nagyon érzékeny a lelke, annak zsepiket elő!;)<33

 
JUSTIN SZEMSZÖGE:

Mi történt vele? 
Már vagy 10 perce ébresztgetem de semmi. Félek.
Elővettem a telefonomat és azonnal hívtam Scootert. 

- Mizujs kölyök? - szólt bele vidáman.
- Nagyon nagy gáz van! Ally...nem..nem akar felkelni.
-  Ezt hogyan érted?
- Már vagy 10 perce ébresztgetem de semmi. Olyan mintha nem is hallana.  A levegőt sem vesti rendesen. 
- 5 perc és ott vagyok. - tette le. 
 Kipattantam az ágyból és azonnal felöltöztem. 
Még gyorsan felhívtam anyuékat is, hogy tudják mi van. Ők is elindultak és amilyen gyorsan csak tudnak idejönnek.  Próbálgattam kelteni Allyt de semmi. Leültem mellé és kezét szorongattam. Vajon mi lehet vele?  Ilyet még sosem csinált. Remélem nem csak megakar szívatni. Édes istenem mond, hogy semmi baja és minden rendben lesz! Könyörgöm!  Végre megtaláltam azt, akiben teljes mértékben megbízhatok és tudom, hogy szeret és én is szeretem...nem akarom elveszíteni.    Nélküle az életem...el sem tudom képzelni. 
Ekkor Scooter rontott be a szobába. 

-  Tegyük be a kocsiba! - fogta meg Allyt a másik oldalról.
- Hova visszük? - néztem rá hülyén. Kajak nem értettem.
- Kórházba... - forgatta meg szemeit.  Megmondtam Scooternek, hogy inkább majd én viszem, ő inkább nyitogassa az ajtókat meg ilyenek. 
Lerohantunk a kocsihoz és irány a kórház padlógázzal. Allyt befektettük hátulra, én pedig itt maradtam vele. Fejét ölembe raktam és így bámultam. 
Remélem, hogy semmi baja és minden rendben lesz. Igen. Minden rendben lesz és éljük tovább az életünket boldogan. Együtt. Mert tudom, hogy felfog ébredni. 


Gyorsan ide is értünk. Hálaégnek azonnal  találtunk egy orvost és most elvitték megvizsgálni. 
Kint ülök a és várom, hogy valaki elmondja mi is a baj. Nagyon félek. Félek, hogy elveszítem. Félek, hogy már sosem szoríthatom magamhoz, hogy már sosem csókolhatom már meg, hogy már sosem láthatom gyönyörű mosolyát, gyönyörű barna szemeit. Egy könnycsepp futott végig arcomon.  
Még sosem sírtam egy lány miatt sem. Még Selena miatt sem. Igaz megviselt a szakítás, de akkor sem sírtam.  
Nem kéne ilyenekre gondolnom, de mi van ha elveszítem őt?  Mit fogok csinálni nélküle? Nem tudom elképzeli az életem az ő bolondsága nélkül. Olyan hiperaktív és néha annyira hülye is tud lenni. (persze nem rossz értelemben)  

- Mr.Bieber! - szólított meg egy pasi. Na végre! Ő vizsgálta meg Allyt.
-  Mi a baja? Rendbe jön? Bemehetek hozzá? - bombáztam meg kérdésekkel.
- Allyson szedett fogamzásgátlót?
- Igen szedett.
- Milyen fajtát? Ha megtudja mondani. 
- Nem tudom. - ráztam meg a fejem.
- Bizonyára fogyasztottak alkoholt valamikor, ugye?
- Tegnap este lementünk koktélozni.
- Nos, Allyson szervezetében találtunk, alkoholt, altatót és drogot is.    Ezek a dolgok a fogamzásgátlóval együtt  nincsenek egymásra valami jó hatással. Nem tudni, mikor ébred fel, hogy romlik, vagy javul-e az állapota.  Még semmit sem tudunk biztosra. Bemehet hozzá. 
Tudom most nem ezen kéne annyira kiakadnom, de mi az hogy nem tudják, hogy javul-e vagy romlik az állapota?!  Basszák meg ez egy kórház! És hogyan került a szervezetébe  altató és drog?
Lassan elindultam és bementem Allyhez . Mindenhol csövek.  Infúzió a kezében és...és..lélegeztető? Miért kell az neki?  Úristen!

- Gyerünk Bieber! Erősnek kell maradnod! Nem lesz semmi baj! - nyugtattam magam. Leültem az ágy melletti kisszékre és megfogtam a kezét.   
Még így is olyan gyönyörű. Egy  valamit még mindig nem értek. Az altató és a drog. Miért vett be altatót és miért drogozott? Egyáltalán mikor?  Tegnap szinte egész nap velem volt, amikor pedig nem akkor, a repülőn vagy a taxiban ült.  Nem értem...

- Hé! - nyitott be Scoo. - Jól vagy? - ült le az egyik fotelbe.
- Úgy nézek ki? - fordultam felé kisírt szemeimmel.
-  Ne aggódj! Minden rendben lesz! Nemsokára felébred és...... - ekkor elakadt a szava egy sípoló hang miatt.  A gép felé fordítottam a fejem és zokogni kezdtem.  
- Ne ne ne ne nee! - felálltam és rohanni kezdtem. -  Valaki! Doktor úr! - rohantam oda hozzá és húzni kezdtem a szoba felé. 
- Emberek! - kiabált ki az ajtón - Újraélesztés! - és vagy 5 ember jött be a szobába. 
- Justin mi történt? - rohant be Talia és a többiek. - Úristen! - kapta szája elé kezét és Abby nyakába borult. Anya odajött hozzám és átölelt.
- 1,2,3 most! - kiabált az orvos. - Megint! 1,2,3 most! - és ezt vagy 5-ször megismételték.  Sikertelenül....  Ennyi...Meghalt..
- Sajnálom! -  tette vállamra kezét az orvos és kisétált. Odamentem Allyhez. Leültem mellé és magamhoz szorítottam kezét.
- Kimennétek egy kicsit? - néztem a többiek felé, akik megértően bólogattak. Megvártam amíg kiürül a szoba és szerelmem élettelen teste felé fordultam. 
- Miért kellett elmenned? Miért? Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy örökké velem leszel? Miért kellett hazudnod? Olyan boldogok voltunk. Miért kellett ezt csinálnod? Miért drogoztál?  Mire volt ez jó?   Amikor elsőre megláttalak, már akkor éreztem, hogy szeretlek.  
Nem hiszem el, hogy itt hagytál. És még mindig nem értem a drogos dolgot. Ha pedig nem te tetted, akkor ki? Kérlek küldj egy jelet vagy valamit! - és ekkor megcsörrent a telefonom. A képernyőn Selena neve villogott. Talán ez lehet a jel? 

- Justin! - nyitott be a szobába Scooter. - Tudom ki tette. Utánajártam és kiderült minden. Tegnap amikor elmentetek koktélozni...Selena is ott volt és...ő vitte ki az italotokat, de előtte belekevert valami drogot, meg altató vagy mit.  
Testem teljesen megfeszült az előbbiek hallatán.  Felálltam és telefonomat erőből földhöz basztam.  Elindultam kifelé. Szinte  már futottam, amikor az a valaki jött velem szembe.   Legszívesebben most kitéptem volna az összes haját, de lányokat nem bántok. 

- Justin én nem akartam! - mentegetőzött.
-  Meghalt! Megölted! Azt hittem eltudod fogadni, hogy mi ketten együtt vagyunk és te már csak barátként tartozol az életembe!  Soha többet nem akarlak látni! Soha!
 - Justin! Justin gyere! - rohant oda hozzám Jay. Futottam utána egyenesen be a kórterembe.  
Bent mindenki meg  könnyebbült arcát láttam. Taliáék Ally mellett álltak/ültek . Nem értettem mi van. 
- Justin! Hol van Justin? - hallottam egy ismerős, fáradt, meggyötört hangot. Ez lehetetlen! Felébredt? De hát az előbb még.....
- Itt van kicsim, itt van ő is! - válaszolt apukája sírós hangon. - Justin  gyere ide! - intett kezével felém. Lassan odasétáltam és akkor azt  hittem elájulok. Ébren volt. Élt. Nem halt meg! 
- Kimennétek egy kicsit? - kérdezte a többiektől.
- Persze kicsim! - adott puszit Talia  homlokára, majd mindenki kisétált. Odamentem és leültem mellé. Megfogtam kezét.
- Szia! - mosolygott rám.
- Szia! Hogy vagy? - mosolyogtam vissza.
- Egész jól. Te sírtál? 
- Igen. Azt hittem, hogy....hogy..meghaltál. - futott végig egy könnycsepp arcomon. - Semmi jelet nem adtál, hogy élsz, és ez a gép sem pittyegett tovább. - mutattam a gép felé, aminek a nevét sem tudom.
 - A gépek sem tudnak mindent. - mosolygott.

Hát remélem tetszett és volt nálatok elég zsepi, mert szerintem eléggé szomorú lett. Nem tudom. Én átolvastam és már bőgtem is rajta, pedig tudtam mi fog következni.
Na de ezt ne úgy vegyétek, hogy én most isteníteni akarom a blogot! 
Azért remélem annyira tetszett, hogy megdobjatok pár komival;)<33