16. Álom..

Már   02:45 volt. Anyáék már elmentek aludni. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk császkálni egyet. Nem tudtam, hogy hova megyünk. Ashleyék meglepinek szánták. Nagyon kíváncsi voltam. Az út egy kicsit hosszú volt.
- Justin áruld már el! Hogy  tudtál eljönni?- könyörögtem neki.
- Nem mondom meg!- ellenkezett.
- Igen?! Akkor ne is mond meg!- szedtem le magamról karjait és elhúzódtam mellőle.
- Gyere már vissza!- jött utánam és elkapta a kezemet, de én elrántottam.
- A-a.- fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
- Hát jó, te akartad!- mondta és felkapott a vállára. Fejjel lefelé lógtam és meg kell mondani, nem volt valami jó élmény!
- Justin tegyél le, mert elhányom magam!- ütöttem hátát.
- Ha leteszlek visszajössz?- kérdezte és lassan, nagyon lassan engedett lefelé.
- Igen!- vágtam rá és letett.
- Na gyere ide!- húzott oda magához. Olyan szorosan szorított, hogy alig kaptam levegőt. De nem számított, mert Ő szorított annyira magához.
- Szóval? Hogy tudtál eljönni?
- Igazából eleve nem volt ma este koncertem, csak neked mondtam azt, hogy lesz, mert így tudtam, hogy nagyobb meglepetés leszek.
- Szóval képes voltál hazudni nekem? - néztem rá felhúzott szemöldökökkel.
- Miért? Nem  örülsz, hogy itt vagyok?
- Dehogynem!! Te vagy a lehető legjobb ajándék a szülinapomon!- csókoltam meg, amit ő természetesen viszonzott.
- Azért ne nyeljétek le egymást!- vigyorgott Alexa. El is felejtettem, hogy itt vannak.
- Ne aggódj nem fogjuk!- válaszolt neki Jus.
- Hova is megyünk?- kérdeztem.
- Ide.- állt meg Ashley egy klub előtt. Bementünk. 
- MEGLEPETÉS!- kiáltották a többiek. Mindenki ott volt, aki a suliba jár és ismerek. Jól esett, hogy eljöttek. A klub gyönyörűen ki volt díszítve. A plafonról egy felírat lógott le: "Happy 18 th Brithday Ally!".
- Úristen! Ezt ti csináltátok?- kérdeztem a többiekhez fordulva.
- Igen.- válaszolt Stella.
- Te jó ég köszönöm!!!- öleltem meg őket.- Justin is benne volt?- néztem rájuk kíváncsian.
- Ami azt illeti, igen.- Dya.
- Köszönöm neked is!- öleltem meg.
- Mint már mondtam, érted bármit!- adott egy puszit. Egy csomóan odajöttek,  megöleltek és boldog szülinapot kívántak. Aztán megláttam valakit, akit nem is ismertem. 
- Skacok! Az ki?- mutattam felé. Mindenki csak nézett rám. Senki sem tudtam. Szóltunk a biztonságiaknak , hogy vigyék el. Ebbe a buliba nem jöhetett be ismeretlen ember, mert kibérelték a helyet a többiek. Nagyon sokáig buliztunk. Kicsit többet ittam a kelleténél, szóval nem voltam teljesen józan. Reggel 7 órakor sikerült hazaesnünk. Befészkeltük magunkat az ágyba és aludtunk. 

Egy sötét utcában ébredtem. Kezem, lában összekötve, a szám be volt tapasztva. Mozdulni sem tudtam. Megpróbáltam kiszabadulni, de nem sikerült. 
- Nem fog sikerülni.- hallottam egy ismerős hangot a sötétből, majd közeledett. Nem hittem a szememnek. Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy pont ő csinálja ezt velem. Justin volt az. Leguggolt mellém és végighúzta kezét arcomon. Egy könnycsepp gördült ki szememből.
- Ne sírj! Nem lesz semmi baj. Igaz, innen nem jutsz haza, de semmi baj nem lesz.- gonoszul mosolygott.
- Justin itt vagy?- hallottam egy másik hangot, amint közeledik.- Oh! Látom megvan a következő zsákmány.- nézett rám.
- Jó látod!- állt fel mellé és megcsókolta. Hevesen csókolóztak, nekem pedig végig kellett néznem. Egy világ dőlt össze bennem. Elváltak egymástól és bementek. Nem tudtam mit csináljak.  Addig addig küszködtem, amíg sikerült kiszabadítani kezemet. Kikötöttem a lábamon lévő kötelet, leszedtem számról a tapaszt és felálltam. Justin épp akkor jött ki. Ránéztem és elkezdtem rohanni. Futottam ahogy csak tudtam, mert Justin üldözött. 

Justin szemszöge:


Ally keltett fel. De nem akárhogy.  Lihegett és vergődött az ágyban. Tisztára le volt izzadva. Nem tudtam mi baja van. Megijedtem. Elkezdtem rázni vállánál fogva.
- Ally! Ally! Ally kelj fel!-  ekkor kipattant a szeme és felült. Úgy lihegett, mintha most futotta volna le a maratont.- Mi a baj?- kérdeztem és felültem mellé. Elkezdtem simogatni hátát. 
- Csak rosszat álmodtam.- mosolyodott el.
- De minden rendben?
- Igen. Semmi baj. Ne aggódj!- adott egy csókot.  Elakart húzódni, de én nem engedtem neki. Hátradőltem az ágyba Ally pedig a derekamra ült. Egyre hevesebben csókolóztunk. Le akartam venni róla a pólót, de megfogta a kezemet.
- Justin. Ne most.- nézett szemebe.
- De miért ne?
- Mert anyuék is itthon vannak!
- De én...- nem tudtam folytatni, mert közbevágott.
- Justin kérlek!- könyörgött.
- Jól van.- sóhajtottam egyet.
- Mennyi az idő?
- Fél 3.
- Nem vagy éhes?
- De.
- Menjünk le.- állt fel, de majdnem összeesett, amikor elkaptam.
- Szívem jól vagy?- kérdeztem.
- Igen jól, csak egy kicsit fáj a fejem.- mondta és homlokához nyúlt. Elindultunk lefelé.



KÖSZÖNÖM A KOMIKAT!:) BOCSI, HOGY ILYEN KÉSŐN HOZTAM...HOSSZÚ..  3-4 KOMI UTÁN, JÖN KÖVI!:) <3