15. Kórház, búcsú, meglepetés...

Elsötétült minden...Egy nagy fehér szobában ébredtem, mellettem pedig csipogott valami. Fájt a fejem, nagyon. A szememet csak félig tudtam kinyitni. Valaki fogta a kezemet. Végül sikerült teljesen kinyitni a szememet.

- Felébredt! Felébred!- hallottam meg egy ismerős hangot és elengedték a kezemet. Akkor jöttem rá, hogy a kórházban vagyok. De hogy kerültem ide?

- Hogy érzi magát? Fáj  valamije?- kérdezgetett egy idősebb hölgy. Egy ápóló nő volt az. Megpróbáltam felülni, de nem sikerült.
- A fejem nagyon fáj. Mi történt? Hol van Justint? És Ashleyék?- kérdezgettem az ápolónőt. 
- Itt vagyok.- szólt egy hang a sarokból. Justin volt az. Közeledett az ágy felé. A nővér kiment. 
- Mi történt? Hogy kerültem ide?
- Tegnap a bulin tánc közben valaki fellökött, te elestél, beütötted a fejedet bárpultba és rád esett  egy üveg. El ájultál, kihívtuk a mentőket, itt összevarrták a sebet. Egész éjszaka fel sem ébredtél. 
- Mi? És hova lett Jack meg a bandája. Ők is ott voltak.
- Jack? Mégis hogy került volna ide Jack?- Justin.
- Akkor az egészet csak álmodtam?- csodálkoztam.
- Biztosan, hisz Jack nem volt ott.- mosolygott.
- És a többiek hol vannak?- kérdeztem.
- Nem rég mentek haza. Délután téged is hazaengednek.
- Fel kéne hívnom anyát.- próbáltam megint felülni és ezúttal sikeresen, mivel Jus segített.
- Már beszéltem vele. Kikerestem a számát a telefonodból és felhívtam. Azt mondta, hogy hívjuk vissza ha felébredtél. 
- Köszönöm!- mosolyogtam.- Hol van a telefonom ?
- Itt van.- nyújtotta oda. Felhívtam anyát.

-Szia anya!
- Édesem Ally, jól vagy?- aggódott anya.
- Igen anya jól vagyok semmi bajom!- nyugtattam.
- Justin tegnap felhívott. Nagyon aranyos fiú!
- Igen az.- mosolyogtam Justinra.
- Még a kórházban vagy?
- Igen, de azt mondták, hogy délután hazaengednek.
- Ennek örülök. Lenne egy kérdésem. Mi lesz veletek, amikor te hazajössz? Hisz Justinnak folytatódik a turné, te pedig most fogsz érettségizni. 
- Nem tudom anya. Majd megbeszéljük.- közben bejött a nővér.- Most le kell tennem, majd beszélünk. Szia szeretlek!
- Én is téged szia!- és letette.

- Jó hírt hoztam Ally!- mosolygott. - Az állapota gyorsabban javul mint hittük. Átkötjük a fejét és már haza is mehet-jött közelebb és elkezdte letekerni a fejemről a vértől átázott kötést. Gyors végzett a nővér. Elindultunk kifelé.

- Mivel megyünk haza?- kérdeztem mert biztos voltam benne, hogy tegnap gyalog mentünk a buliba.
- Ashley azt mondta, hogy neki biztos megengednéd, hogy vezesse a kocsidat, szóval megkértem, hogy jöjjön el értünk. Baj?- nézett rám gyönyörű barna szemeivel.
- Dehogy baj!- mosolyogtam és megpusziltam. Amikor kiértünk paparazzik hada vett minket körül. Megszorítottam Jus kezét és nagy nehezen beültünk a kocsiba.

- Szia All!- Ashley.
- Szia As!
- All? Miért nem hallottam még ezt?- nézett rám Jus.
- Mert nem nagyon szoktak így hívni. 
- Csak amikor lusta vagyok kimondani a teljes nevét.- vigyorgott As. Mikor hazaértünk a többiek a nappaliban ültek és tévét néztek. 
- Sziasztok!- köszöntem és ledobtam magam Brad mellé. Jus pedig mellém.
- Hogy vagy életem?- kérdezte Alexa miközben mosogatott.
- Jól! Segítsek?- kérdeztem.
- Nem kell köszi. Te csak pihenj!
- Oké figyeljetek! Nincs semmi bajom! Nem kell úgy kezelni mintha leestem volna a szálloda tetejéről. Minden rendben van. Teljesen jól vagyok! - álltam fel és keltem ki magamból, mert elegem lett abból, hogy mindenki úgy kezel mintha eltört volna mindenem.
- Nyugi All! Mi csak segíteni akarunk! Nyugodj meg!- állt fel mellém Jus.
- Bocsánat!- bújtam hozzá.
- Én megbocsájtok. Anya beszélni szeretne veled. Menj át hozzá. Itt van a szobája velünk szembe.
- Oké átmegyek. Viszont nem akar valaki adni nekem egy sapkát vagy valami? 
- Tessék!- adta oda Jus a fekete sapkát ami a fején volt.
- Köszönöm szerelmem!- köszöntem meg és adtam neki egy szájra puszit. Elindultam kifelé. Bekopogtam Pattiehez.
- Ki az?- kérdezte.
-  Én vagyok az Ally!
- Ohh szia Ally!- nyitott ajtót.- Gyere be! Hogy vagy? Nagyon fáj a fejed?
- Most már kevésbé fáj,de jól vagyok. Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Ugye Justinnak még 2 hónapig turné, nekem pedig még 2 hónapig suli. Azt szeretném megkérdezni, hogy te addig hol leszel? Mész Justinnal?
- Még én sem tudom.
- És mi lenne, hogyha odaköltöznél hozzánk Budapestre? A házunk nagy szóval elférnénk. Anya is és én is örülnénk neki. Csak ketten lakunk ott szóval van hely.
 - Húúú...ez egy kicsit váratlanul ért. Hogy hogy csak ketten laktok ott?
- Hát a szüleim elváltak apa ottmaradt Londonban a barátnőjével, a nővérem pedig elköltözött a barátjával. 
- És hogyan kerültetek Budapestre? 
- Az elég hosszú, de elmesélem....- és elmondtam neki az egész Jackes sztorit.
- Úhh sajnálom...-mondta és megsimította a karomat. 
- Nem kell. Én már lezártam ezt az egészet.
- És mi  van apukáddal?
- Ő ott maradt Londonban. Van egy barátnője. Nagyon jó fej! Anya is bírja és apával is nagyon jó a viszonyuk. Abbynek apa barátnőjének van egy nálam egy évvel idősebb fia Jay. Jay olyan mintha a vér szerinti tesóm lenne. Mindent együtt csinálunk. Megbízunk egymásban. Nagyon szeretjük egymást. Ami a legjobb, hogy suli után apa és Abby összeházasodnak. 
- Ennek gondolom nagyon örülsz!
- Igen. Anya is örül neki.
- És akkor neked most hogy is lesz a következő 2-3 hónap?
- Háát vasárnap reggel hazamegyünk innen. Jön az érettségi meg minden, aztán 2 hónap múlva viszlát suli! Suli után visszamegyünk Londonba az esküvőre, utána pedig ha minden igaz Kanadába költözünk, persze csak ha felvesznek az egyetemre. De mondjuk így is úgy is elköltözünk valahova. Na átgondoltad a dolgot? Hogy odaköltözz hozzánk?? 
- Igen  át. Nekem teljesen megfelel, de szeretném megbeszélni az anyukáddal is.
- Jól van. Megadom a számát.- megadtam neki anya számát és visszamentem a többiekhez. 
- Jus gyere beszélnünk kell!- hívtam be a szobámba.

- Baj van kicsim?- kérdezte és ledobta magát az ágyamra én pedig törökülésben mellé ültem.
- Nem csak meg kell beszélnünk valamit. Ugye tudod hogy 2 hónapig most nem fogunk találkozni?
- Igen.- hajtotta le a fejét.- De mikor foglak újra látni? - fogta meg a kezemet.
- Vasárnap hazamegyünk. 2 hónapig nekem folyamatosan érettségi, aztán visszamegyünk Londonba apa esküvőjére, ahova ti is meg vagytok hívva! Onnan pedig lehet hogy Kanadába költözünk, de lehet hogy valahova máshova.
- Nekem pedig 2 hónapig még megy a turné. 
- A szülinapomra hazajössz?
- Nem tudom. Akkor épp Afrikában leszek.
- De azért megpróbálod?- néztem rá könnyes szemekkel.
- Érted bármit!- szorított magához.  
- Szeretlek!- suttogtam és belebújtam mellkasába.
- Én jobban!

Így aludtunk el, egymás karjaiban.

*vasárnap reggel*

Minden összecsomagoltam. Már mindenki a kocsiban ült. Lementem és én is beraktam a csomagomat. Justin ott állt, nekitámaszkodva az autómnak. Szomorú voltam, hogy nem lehetek vele minden egyes nap és hogy a szülinapomra sem tud eljönni...

- Hiányozni fogsz!- mondta és odahúzott magához.
- Te is nekem. Nagyon!- válaszoltam már könnyes szemekkel.
- Ígérd meg nekem, hogy vigyázol magadra és hogy nem cserélsz le!- mosolygott, de már könnyes szemekkel.
- Téged soha nem cserélnélek le!
- Szeretlek! Mindennél jobban!- suttogta fülembe.
- Én is szeretlek!- bújtam hozzá és ekkor már sírtam. Nem akarom elhagyni! Mindennél jobban szeretem őt! Vele akarok maradni! Örökre. Eltolt magától. hogy a szemembe tudjon nézni.
- Mindennap telefonálok és beszélünk skypon is!- mondta és egy könnycsepp gördült le arcán. Lágy csókot lehelt ajkaimra. És elváltunk egymástól. Utoljára megöleltük egymást és én beültem a kocsiba, Jus pedig a turnébuszba ment. Elfértünk a kocsiba, mivel Stella a fiúkkal ment vonattal, hogy Pattie beférjen hozzánk.

- Nem akarod, hogy vezessek?- kérdezte As.
- Nem kell. Jó ez így.- válaszoltam és letöröltem könnyeimet. Az őt csendesen telet. Nem volt baj, mert nem akartam beszélgetni. Gyorsan hazaértünk.  A lányokat kitettük és hazafele vettük az irányt.

- Megérkeztünk.
- Aztaa! Szép házatok van!- dicsérte meg házunkat Pattie.
- Anyának jó munkája van szóval van miből élnünk.- mosolyogtam.- De most hogy ideköltözöl és utána úgy is elmegyünk, anya felmondott. De könnyen talál új munkát, mert nagyon sokan keresik őt.
- Mit dolgozik?
- Andragógus.

/ez a házunk/ 

Hátul pedig van egy medence is. Beálltam a garázsba és felmentünk a házba. Amikor beértünk nagyon finom illat csapta meg az orromat.
- Megjöttünk!- kiabáltam anyának.
- Ally kislányom!- jött oda anya és megölelt.
- Szia anya! Ő itt Pattie.- mutattam rá.
- Gyertek be a konyhába. Épp most lett kész a kaja.
- Én most nem vagyok éhes!- indultam fel a szobámba.
- Baj van All?- anya
- Nem semmi csak...- folytattam volna, de megint rám jött a sírás.
- Csak Justin ugye?- kérdezte Pattie kedvesen. Csak bólogattam. 
- Jajj édesem semmi baj! Nem sokára úgy is találkoztok!- vigasztalt anya.
Felmentem a szobámba, kicsomagoltam és bekapcsoltam a laptopot.
Felléptem Twitterre. Nagyon jól esett amit Justin tweetelt:

@ally I miss you...!<3
@justinbieber Me too..!<3

Nem sokáig maradtam fent, mert fáradt voltam. Lezuhanyoztam, átvettem a pizsamámat és lementem a konyhába. Senki sem volt már ott. Visszamentem a szobámba, elővettem azt a pólót, amit Justin adott nekem. Az ő pólója volt. Olyan Justin illata volt. Magamhoz öleltem, bebújtam az ágyamba és  nemsokára el is aludtam.

* május 8. a szülinapom *

A szülinapom pont szombatra esett. Mától kezdve végre 18 éves vagyok! Ez életem egyik legjobb napja. Csak Justin nincs itt...:( Amikor felébredtem olyan 10 óra lehetett. Felvettem egy kicsit elegánsabb ruhát, mert gondoltam, hogy anya már reggelre idecsődít mindenkit.

Lementem.
- MEGLEPETÉS!- kiáltotta mindenki egyszerre amikor megláttak. Mindenki ott volt. Anya. Pattie, Ashley, Dya, Stella, Alexa, Brad, Jason, Bill, Liam és még egy két ember. Csak ő nem..:( Már több mint egy hónapja nem láttam. Nagyon hiányzik! Aztán elkezdték énekelni a Boldog szülinapot és anya kihozott egy hatalmas nagy tortát. Amikor megláttam elbőgtem magamat, mert rá volt nyomtatva egy kép, amin én és Jus volt rajta. Mindenki  odajött megölelt és adtak egy-egy puszit. Épp a tortámat vágtam fel, amikor valaki csöngetett. Anya odament és kinyitotta az ajtót. Amikor megláttam, hogy ki áll ott, mindent eldobtam a kezemből. 
- Meglepetés!- vigyorgott az illető. Rohanni kezdtem.
- Justiiiiiiin!!- ugrottam nyakába és úgy szorítottam, hogy majd megfulladt szegényke. Olyan jó volt újra látni, újra érezni kábító illatát, újra hozzábújni.
- Hogy hogy eljöttél?- kérdeztem tőle könnyel teli szemekkel. - Nem úgy volt. hogy Afrikába mész?
- Mondtam. Érted bármit!- mosolygott és megcsókolt. El is felejtettem milyen jól csókol. Az este további részét táncolással töltöttük. Épp beszélgettem valakivel, amikor Jus hátulról átölelt és úgy táncoltunk....



NAGYON SZOMORÚ VAGYOK, AMIÉRT CSAK 1 KOMI KAPTAM...:( HA ENNÉL A RÉSZNÉL NEM LESZ MINIMUM 2 KOMI, AKKOR ABBAHAGYOM!!! DE NAGYON ÖRÜLNÉK A 3 KOMINAK IS!:)