18. Again a surprise.

Az 5 komi nem jött össze..:( szeretném, ha nem csak 1 ember komizna, mert ha nem kapok többet, akkor komolyan befejezem!!!

Ez nem lehet! Hogy került ide? Kérdezgettem magamat. Aztán felébredtem és elkezdtem rohanni felé. Odaértem és a nyakába ugrottam. Justin volt az! Olyan jó volt végre megint megölelni! Nagyon hiányzott ez az érzés.
- Hogy kerülsz ide?. mosolyogtam rá.
- Gondoltam megleplek és eljövök érted.- mosolygott vissza.
- Nagyon hiányoztál!
- Te is nekem!- majd nyomott egy kisebb csókot számra. Összefontuk kezünket és szép lassan elindultunk haza.
- Ashleyék is jönnek Londonba?
- Igen. Meg a többiek is.
- Az egész csapat??- húzta fel szemöldökét.
- Igen. Amikor apa egyszer eljött Budapestre, akkor pont nálunk volt az egész csapat és apa nagyon megkedvelte őket. Szólt, hogy hívjam meg őket is. As és Bill velünk jön, a többiekkel pedig a reptéren találkozunk.
- És anyukád kedveli apukád új barátnőjét?
- Konkrétan azt is lehetne rájuk mondani, hogy legjobb barátnők!- mosolyogtam.- Ezért is maradunk 1 hetet Londonban. Meg azért, mert régen találkoztam apuval.
- És mi lesz az autóddal? Eladod?
- Dehogy adom! Valahogy majd eljuttatjuk New Yorkba. Anyut sikerült rábeszélnem, hogy ne keljen egyetemre mennem. És így New Yorkba költözünk.
- Tudom. Már egy hete tudok róla.
- Te előbb tudtad mint én?
- Mondhatjuk úgy is.- mosolygott. Adtam neki egy puszit és továbbgyalogoltunk. Nem sokkal később egy kisebb csapat lány rohant le minket. Jus nagyon szereti a Beliebereit. Jó volt nézni, hogy milyen boldogok azok a lányok és, hogy Jus is boldog. Felajánlottam, hogy majd én lefényképezem őket. Csináltam pár fényképet, majd indultunk tovább. Néhány bosszantó paparazzival is találkoztunk. Anyuék már otthon voltak.
- Sziasztok!- köszöntem amikor beértünk. Levettem cipőmet és bebaktattam a nappaliba anyuékhoz, Justin pedig utánam jött.
- Anya! Mivel megyünk ki a reptérre?- kérdeztem anyut.
- Pattie azt mondta, hogy jön értünk egy autó amibe mind elférünk.
- Hol van anya? - kérdezte Justin.
- Felment a szobájába. Valaki hívta telefonon.
- Jaa értem. Köszi!
- Szívesen. Mindent összepakoltál Ally?
- Igen mindent. Mikor indulunk?
- A gép 19:30 kor indul, a reptér nincs messze, szóval 19:00 körül.

*indulás*

Bevallom, hiányozni fog ez a ház. Hiányozni fog a ház, a környék és az ország is. Nagyon szerettem itt lakni, de anya munkája miatt muszáj lesz elköltözni. Még utoljára körbenéztem a házba. Előjöttek a régi emlékek. Egy könnycsepp gördült le arcomon. 5 éves gimibe jártam. 15 éves voltam amikor idejöttem. Csak 3 évig laktunk itt, de nagyon szeretem ezt a helyet. Jó igaz, nagyon szeretnék olyan helyre költözni, ahol tenger vagy óceánpart van. Ezért is megyünk New Yorkba. Nem akarok olyan nagyon messze lenni apától, de ez van. Sajnos nem tudok mit tenni. Felszálltunk a repülőre. Egész úton csak gondolkodtam. Jó lesz megint látni apát, Abbyt és Jayt. Leszálltunk a gépről.
- Apaa!- rohantam oda apához és megöleltem.
- Hiányoztál!- gördült ki egy könnycsepp szemeiből.
- Te is nekem! Szia Abby!- öleltem meg őt is. Miközben megöleltem, megláttam valakit a háta mögött. Egy olyan személyt, akit nagyon szeretek. Elengedtem Abbyt és rohanni kezdtem.
- Úristen! Úristen! Úristen! Jay!- ugrottam nyakába. A lábának szerencsére már semmi baja.
- Szia húgi!- ölelt meg.- Jó újra látni! Nagyon hiányoztál!
- Te is nekem! Ugye nem találtál magadnak másik táncpartnert?!- néztem szemébe.
- Nem. Téged nem pótolhat senki!- mosolyodott el.
- Ennek örülök! Gyere! Bemutatlak valakinek.- húztam Justin felé.

- Justin! Jay, ő itt Justin a barátom. Justin, ő itt Jay a mostohatesóm.
- Helló!
- Szia!- ráztak kezet.
- Te nem Justin Bieber vagy?- húzta össze szemeit Jay.
- De igen. Justin Bieber vagyok.- mosolyodott el.
- Héé Ally! Nem mondtad, hogy a nagy Justin Bieber a barátod.- nevette el magát a nagy szón. Mi is nevettünk.
- Sok mindent nem mondtam el. Köztük ezt sem. Húztam fel pólóm úját, ezzel megmutatva Jaynek a tetkókat.
- Wow! Nagyon menő! De apa ki lesz borulva.
- Ne aggódj apát majd én lerendezem. - legyintettem kezemmel. Amint látom apuék egész jól elvannak Ashleyékkel.
- Héé Jay! Gyere bemutatlak nekik is.- húztam tovább.
- Gyerekek figyeljetek egy kicsit! Ő itt Jay a mostohatesóm. Jay, ő itt Ashley Dya, Brad.....- és a többi. Miután mindenkit bemutattam mindenkinek, elindultunk apáékhoz. Most is abban a szobában voltam, amelyikbe kicsinek aludtam. Az itt készítette rajzaim és egyéb tárgyaim ki voltak rakva a falra ás a polcokra.
- Ezeket te csináltad?- nevetett Justin.
- Igen. De ne nevess! Nem lett ez ilyen rossz!- mutattam a rajzra, ami kezében volt.
- Igazi kis művész voltál!- mosolygott és átölelt.
- Igen az voltam.- csókoltam meg. - Nem megyünk el sétálni?- néztem szemeibe.
- De elmehetünk. De akkor mennyünk el kajálni is!
- Oké oda is elmegyünk!- mosolyogtam. Jó sokat sétáltunk. Beültünk enni egy étterembe. Minden jó volt, csak a kaja nem. Konkrétan majdnem kiokádtam.

*másnap reggel*

Reggel korán keltem, mert még elmegyünk a lányokkal ás anyuékkal fodrászhoz, manikűröshöz. Gyorsan végeztünk. Már csak 1 óra volt hátra az esküvőig. Elkezdtem öltözködni. A ruha meglepetés volt mindenkinek, mert senkinek sem mutattam meg.